Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Lekéste a buszt, de az ismeretlen motoros segített! (videó)

Az óránként járó buszod a megállóban, Te rohansz felé, majd kiköpöd a tüdődet, de az teljes nyugalommal, lomhán elindul a szemed láttára. El sem hiszed, még káromkodni is elfelejtesz a döbbenettől és a sokktól, hogy most 1 kerek óráig biztosan itt kell szobroznod, a következő járatra várva. 
Meg van a kép? Voltál már ilyen helyzetben?

 

 

4

5

A következő videó Brassóból érkezett, ahol egy férfi így járt.
Egy arra járó motoros nem hagyta figyelmen kívül amit látott, hanem megállt neki, és felültette maga mögé, hogy beérjék a buszt.
De másodszorra is lekésték…, csak most már együtt 🙂
Nézd meg a videóban a végkifejletet :

Jó ilyen önzetlenséget látni ugye? Megmelengeti az ember szívét. 
A válásom után teljesen nulláról kellett kezdenem az életemet, és egy éjszaka is nyitva tartó, zártkörű rendőrklubban voltam pultos. Nem számított más, csak hogy naponta jussak valamennyi pénzhez.
Ebben az időszakban hajnaltájban kellett hazajutnom, ami számomra azt jelentette, hogy 3 átszállással bolyongtam a IX. és VIII. kerületből át a térkép másik végére, a XVI.-ba. Aki ismeri a várost, tudja körülbelül milyen távolság ez egy hatalmas kerülővel, mert az éjszakában cikkcakkban jár minden. Sokszor nem volt erőm kivárni a hajnali 7-es buszt, főleg ha a tömeg is vele érkezett a rakparti szórakozóhelyekről, és majd berúgtam az alkoholszagtól, amit kilélegeztek. Ilyenkor végig sétáltam a Rákóczi tér mellett is öles léptekkel…
A történetbe azért kezdtem bele, mert természetesen sokszor megálltak, dudálgattak nekem, hogy elvisznek – hogy hova az mindig kétséges volt, ezért nem éltem vele soha -. Szóval egy alkalommal hullafáradtan baktattam a Rákóczi úton, hogy elérjem az óránként járó buszomat – ami úgy vitt haza, hogy onnan még egy 20 perces gyaloglás várt rám a hatalmas plantán fák alatt -, és a szokásos dudálgatást hallom a járda mellől. Nem volt kedvem oda pillantani sem, főleg hogy épp egy peep show mellett kullogtam el, de kitartóan nyomta nekem. Oldalra fordítom a fejemet, hát egy járdasziget mosó lassú jármű jön mellettem lépésben, spricceli az út szélét és forog a kefe veszettül…
Kiszól nekem a sofőr: – Hova mész bébi, elvihetlek?
– Kösz, gyalog gyorsabb lesz – mondtam, de azért mocskosul értékeltem a felajánlást, és még egy pillanatra át is futott a fejemen, hogy beteszem mellé a testemet, mert ebből még menet közben is kiugorhattam volna törés nélkül.

Igen, vannak még figyelmes, önzetlen emberek. Főleg ha nem egy nőt, hanem egy szakállas manust akarnak felvenni felebarátiságból 🙂

Szerző: Gini Papp – Zacc

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Dorottya Házy says:

    itt lakom. ebben a megállóban sok busz jár, és 15-20 percenként. de visszaadta a hitem egy apró részét, hogy még romániában is találni emberséget.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!