Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Amikor a gyermek emlékszik az előző életeire…

Négy éves volt a lányom, amikor először kezdett el beszélni nekem – rajzolás közben – az előző életeiről. Első alkalommal az hagyta el a pici száját, hogy “amikor Angliában éltem, volt egy hatalmas nagy lovam, akit imádtam”. Nem volt még fogalma országokról ilyen mélységben, különös volt hallani a szájából. Óvatosan kérdezgetni kezdtem hát, meséljen mire emlékszik még a lován kívül. Szinte szemrehányóan kérdezett vissza, hogy én miért nem emlékszem, hiszen ott voltam. Megilletődtem és tudakoltam ki voltam én ott, mire elmesélt egy konkrét, kerek történetet.

 

 

Nagyon gazdag család gyermeke volt, fényűzően éltek. Az Ő szavaival élve palotában. Leírta a kedvenc ruházatát, bokáig érő kék ruha, sok fodorral, térdig érő fekete, fűzős “kopogós” cipő, Ő maga loknis szőke hajú, kék szemű, babaarcú gyerek volt. Öntelten mondta, hogy a húgainak “csak pónijuk volt”, míg neki már nagy, hátaslova. A testvéreinek a mostani unokanővéreit nevezte meg – akikkel mindig vitában volt, hogy ki az idősebb, sehogyan sem fogadta el, hogy közöttük ‘most’  a legkisebb -. Az édesanyja nem én voltam, hanem egy bizonyos Mandy, aki most nincs velünk. A legfurcsább mondat mégis az volt, amikor színezgetés közben, fel sem nézett, csak így szólt: – Tudod mit szerettem a legjobban akkor? A SZALONBAN teázni… Itt meg kellett értenem – ha addig nem tettem volna -, hogy ez bizony emlék, nem most flesseli be a sztorit. A nagy gazdagságukat elvitte egy nagy gazdasági válság, vagy hasonló, mert semmijük nem maradt, és nehezére esett, hogy nem emlékszem arra, hogy együtt dolgoztam vele a ‘pénzgyárban’, amikor elszegényedtek és neki munkába kellett állnia. Sőt, nem csak én, az édesapja is a gyárban dolgozott. Ez volt az első történet, a lájtosabbik.

Te meg mered engedni magadnak a boldogságot? – önvallomásomat ide kattintva olvashatod el

Amina

Amina (a lányom 6 évesen)

A következő történetet nem sokkal ezután mesélte el, szintén rajzolás közben, a párbeszéd így zajlott:
– Amikor a sivatagban éltünk, olyan szomjas volt anyukám és a kishúgom, hogy a homokot nyalták…
(Nagy levegőt kellett vennem, hogy ne vezessem a beszélgetést csak kérdezzek és, hogy jöjjön az intuíció, beszéltethetem-e erről a témáról.)
– Hmmm… és Te? Te is szomjas voltál nagyon?
– Igen – kis szünet, közben színezget -, de egyszer csak ‘végre’ meghaltunk! És tudod milyen jó volt kirepülni a csillagok felé? Alig tudtam abba hagyni, mert ott végre hűvös volt. Csodára élveztem!
– Az jó, bár élni is nagyon jó. Sajnálom, hogy olyan melegetek volt, hogy erre kellett várni. És anyukádékat akkor láttad utoljára?
– Nem. Most is szoktam őket látni. Nem tudom miért, de mindig a sivatagba akarnak megszületni, most is ott élnek. A barátnőm is.
– És beszéltek is, vagy csak látod őket néha?
– Beszélünk is néha. Álmomban történik – valószínűleg asztrál síkon meglátogatja azokat akikhez ragaszkodik, vagy egy csoportot alkotnak -.
– Érdekes. Szeretted az anyukádat nagyon ugye?
– Igen. De Te sokkal jobb anyukám vagy. A kedvenc anyukám – ez sok mindent megmagyaráz ma már arról, miért mondta mindig így… “Te vagy a kedvenc anyukám!”.
– És mi van apukáddal? Ő is újra született?
– Nem. Apukámnak “nem volt kívánság gyöngy a kezében, ezért nem született újra”.
– Az fontos az újra születéshez, a gyöngy?
– Igen. Akinek nincs, az nem jön újra. Tudod mit nem értek anya, hogy ebben az életemben hogyan tudtad leolvasni a homlokomról a nevemet, mielőtt megszülettem!
– Hogy érted ezt, hogy a homlokodról?
– Hát úgy, hogy amíg a csillagokban vagyunk, egy szalag van a homlokunkon a nevünkkel és mindig csodálkozunk, hogy az anyukánk hogyan tudja olyan messziről leolvasni róla!

Az első két történet meghatározó marad számomra, ez tett arra az útra, hogy reinkarnációs utaztatást tanuljak és így segítsek visszamenni az embereknek blokkokba, döntésekbe, ami ma már nem szolgálja Őket, és elengedhessék.
Ma már inkább azt köti le vele kapcsolatban a figyelmemet, hogy a “látó” képességét fel tudja dolgozni. Együtt élni egy olyan gyerekkel, aki nem csak azt látja amit mi magunk, nagyon kemény feladat. Legalábbis számomra.
Ezzel kapcsolatban szívesen fogadok el tanácsokat.

Az egész gondolat sort egy videó indította el bennem, ami egyértelműen bemutat egy gyereket, aki jól begyakorolt mozdulatokkal vezényel, olyan mozdulatokkal, melyeket nem ebben a életében tanult meg. Rendkívül sok ilyen filmet találhatunk az interneten. Számomra mindig “sokkoló”, ahogyan a kis testben megnyilvánul a lélek, aki szeretettel csinált valamit egy előző életében, és ezt máris előhozza. A legkülönösebb ezekben a dolgokban, hogy sokszor később elfelejtik, csak megcsillant a lélek egy zene, egy hang, egy szín, vagy bármi hatására.

Egy 30-as évekbeli színész reinkarnációjának állítja magát a kisfiú ebben a cikkben! Kattints rám!

(Nagyon karakter működéses mozgása van. Ráfordul a zenekar különböző szekcióira. A pálca úgy mozog a kezében, hogy az nem lehet, csak saját korábbi élet emléke. A vérvonal tehetsége nem ennyire kifinomultan jön át. Az arcát nézd, amikor nem bohóckodik. Ott van benne a karmester tekintete és arckifejezése. Biztos sokszor meghallgatta ezt a darabot ebben az életében is, de az, ahogy várja a gyors részt és pontosan mozdul rá, egy kicsit mindig előbb, azt mutatja, hogy a kottáját is ismeri – fűzte hozzá egy szakértő, aki megnézte.)

Ajánlott film a témában. A kedvencem. ITT!

És egy még kisebb gyermek:

Szerző: Gini Papp – Zacc

Szerző: Gini Papp - Zacc

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Igy van. Mi egy kicsit többet dolgozunk érte 😉

  2. Gabriella Balázs says:

    Egy biztos: amit ezek a gyerekek látnak, azt majdhogynem mi is átélhetjük a reinkarnációs utazással, és ez csodálatos, hiszen óriási fejlődésre ad lehetőséget, ha rendszeresen tesszük, jó utaztatóval!!! 🙂 🙂 🙂

  3. Gini Papp says: (előzmény @freyja)

    🙂 Jó, hogy megtalálta az önnyugtatást a fiad! Szuper, hogy elő tudják hozni magukból azt, amit mi már talán elfelejtettünk, vagy újra keresünk éppen… Amina sűrűn ohm-ozik, és kézrátétellel ‘gyógyítgatott’ az oviban is ha lesérült valaki 🙂 Azért azt megnéztem volna… mindig csak mesélte 🙂

  4. Édes vagy! Newton Dr. könyveit 5 éve olvasgatom újra és újra… Imádom. És a reinkarnációs utaztatásaim/utazásaim rendkívül sokat segítenek átlátni a fátyolon túlra. De most elgondolkodtam jobban ezen a jobb agyféltekés dolgon, hát naná, hogy azért beszél rajz közben ezekről 🙂

  5. Teofil Scherzhafter says:

    Én kicsit magamra, illetve a gyerekkoromra ismerek az ilyen történeteket hallván. Nem volt könnyű, de lassan az életkorom utolért engem 🙂
    A konkrét esetről azt gondolom, a rajzolás aktivizálja a jobb agyféltekét és lecsendesíti a racionális bal felet, (persze ezek elnagyolt leegyszerűsítések), így segítheti az emlékezést.
    Balázs Gabival egyetértve javaslom Dr. Michael Newton pszichiáter könyvsorozatának elolvasását (Lelkünk útja I-IV.), amiből kb. elég az első is. Ez olyan világképet ad, ami ellentmondásmentes, humánus, és reménytkeltő. Sok sikert, sok boldogságot!

  6. freyja says:

    Ez fantasztikus!Annyira jó ilyet olvasni.
    Számomra valami egészen ‘megnyugtató’…tudod valahogy olyan érzés,mintha ‘otthonról’ kapnék üzenetet 🙂
    Ilyenkor mindig megnyugszom kicsit ebben az őrült világban…és a lelkem is töltődik.
    Az én fiam is nagyon nyitott a spiritualitásra.
    Másodikos volt,amikor a néptánc órán a sarokba lett állítva a fegyelmezetlen viselkedéséért :-)..akkor beállt -elmondása szerint-meditációs pozícióba és lazított 😀 szóval jól meg lett büntetve 😀
    5 évesen azt mondta,hogy “Isten a szent jóság bennünk”
    <3 sokszor jó erre rágondolni ….

  7. 😀 Igen, sok hasonlóság van közöttük. A lányom is Ohm-al nyugtatja magát, és meditációs ülésbe vágja a kis testét sűrűn. Aztán amióta közösségbe jár biztatnom kell, hogy merjen gyerek lenni, rosszalkodjon kicsit… nem kell egész nap feszülten lesni mit várnak el tőle. Már-már én szeretném, hogy rossz pontokat hozzon néha. Nagyon nem érdekel amúgy sem, hogy milyen keretek közé akarják szorítani az iskolában, csak azt, hogy ne engedje levágni a szárnyait.

  8. Csáki Mária says:

    Szia! Az én nagyfiam már 10 éves, és sokat felejtenek ahogy nőnek. ő majdnem 7 volt mire úgymond ideért a földre. 1,5 -2 éves korában autómatikusan alkalmazta a mudrák egy részét ha ismeretlen, esetleg félelmetes dolgot látott (pl. Metroztunk, vidám parkba mentünk, stb.) de ilyeneket pl. nem mesélt – vagy csak én nem vettem észre. Viszont roppant kreatív és okos. Valóban nem könnyű velük együtt élni. Nehezen bírkózik meg pl. azzal, h gyerek. Volt aki mondta is róla, h olyan mintha egy idősebb lélek lakna egy gyerek testében. Sok örömöt és boldogságot nektek “ebben az életben”.

  9. Zsuzsanna Toma says: (előzmény @Gini Papp)

    Hát, ha már tudom, hogy van rá lehetőség 😀 nehogymár egy gyöngyön bukjak el 😉 amúgy szerintem sem hátborzongató, inkább nagyon érdekes dolog ez. megnéztem a két videót is, a második meggyőzőbb volt szerintem, hiszen egy ilyen pici gyerek “elvileg” nem tud ilyen kifinomult mozdulatokkal, tudatosan mutogatni (ha meg nem tudatos, akkor sincsenek ilyen visszatérő mozdulatok benne, főleg nem így ritmusra stb). ha lesznek fejlemények rajzolás közben, szívesen olvasnám 🙂 🙂

  10. 🙂 Mellé ülök ha rajzol… megpróbálom megtudakolni neked! Sűrűbben szeretnél jönni?! 😀

  11. Quastné Rigó Katalin says:

    Csodálatos. Bár látnám az előző életeim 🙂

  12. Gabriella Balázs says:

    Fantasztikus. Nincs ebben semmi hátborzongató, egyszerűen a korlátolt emberi tudatunk nehezen tud mit kezdeni a ténnyel: a halál az élet szemszögéből éppen olyan “más” állapot, mint az élet a “halál” szemszögéből. Sőt, amikor éppen odaát van a lélek, az egy igazibb állapot. Egy kis Michael Newton senkinek sem árt! 😉

  13. Zsuzsanna Toma says:

    Honnan lehet olyan gyöngyöt szerezni, azt nem árulta el? 😀

  14. Eszter Kovács says:

    Csodálatos feladatot kaptál! Keresd Petre Veronikát, ha segítség kell.

  15. 😀 Én is tiszteletben tartom a Te ‘igazságaidat’, köszönöm hogy megírtad!

  16. Göcsei-Szabó Ander Kata says:

    WARNING!! Tiszteletben tartva a cikkíró véleményét:
    Én egészen másfajta szellemi valóságokben hiszek, így ez számomra teljesen hátborzongató….

    (:-O


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!