Dr.Lenkei Gábor gondolatai a rákról nagy indulatokat kavartak a facebook-on, többen kérdezték mi a véleménye a kisgyermekek daganatos betegségeiről, mivel őket még – szerintük – nem érhették azok a hatások, melyről eddig beszélt.
Következzenek a fontos gondolatok, a gyermek rákról.
“Izgalmas látni, milyen indulatokat kavart a rák keletkezésével kapcsolatos megállapításaim közzététele.
A legtöbb ellenvetés arra hivatkozott, hogy ha valóban az elvesztett, derékba tört célok, ha valóban a fenyegető, vagy elszenvedett veszteségek a rák kiváltó lelki okai, akkor hogyan lehetséges, hogy kisgyermekek is szenvednek ebben a betegségben.
Kisgyermekek, vagy csecsemők, akiknek ugye még nincsenek, nem lehetnek céljaik, így bukott céljaik sem lehetnek.
Ugyan milyen veszteség érhetne egy csecsemőt, vagy egy kisgyermeket?
Csecsemők, akiknek – legalábbis ezt tanították nekünk – még nem érett az idegrendszere, így persze még gondolataik sem lehetnek. Nem gondolkodó lények.
„Csak” csecsemők.
A gyermekekkel kapcsolatos tudásunk, a gyermekek megértésével kapcsolatos kulturáltságunk sajnos nagyon alacsony szintű.
Nagyon materialista.
I.
A csecsemőknek és kisgyermekeknek ne lennének céljaik?
Minden csecsemőnek, minden kisgyermeknek van egy nagyon átható, nagyon erős, nagyon nyilvánvaló célja:
SZERETNE FELNŐNI.
Szeretne felnőni!!!
Ehhez gondoskodásra, biztonságra, szeretetre, nyugodt környezetre van szüksége.
Stabil kapaszkodókra anyu és apu, valamint a többi családtag személyében.
Akkor érzi biztonságban magát, ha anyu és apu legalább elfogadhatóan kiegyensúlyozott kapcsolatban él.
Ez jelenti számára a legfontosabb kapaszkodót. A legnagyobb biztonságot.
Akkor érzi magát biztonságban, ha nincsenek nap mint nap, vagy túl gyakran viharfelhők a családi égen, ha nem zajlanak indulatos veszekedések, ha nem áll meg a kés a levegőben.
Ha nem érzi annak a fenyegetését, hogy esetleg elválnak a szülei.
Egy ilyen fenyegetettség mellett úgy tűnhet számára, hogy derékba törik a célja.
Mi lehet nagyobb fenyegetés ennél egy apróság számára?
Amikor fenyegetve látja azt a célt, hogy felnőhessen.
Csak, hogy ne áltassuk magunkat:
A csecsemőknek és kisgyermekeknek csodálatos „radarjaik” vannak. (Lásd a videóban!)
Vesznek, fognak vele minden rezdülést. Függetlenül attól, hogy egyesek mivel szeretnék áltatni magukat. Egy csöppség „mindent tud” a szüleiről. Mindet tud a családban uralkodó légkörről, az esetleges feszültségről.
A csecsemők és kisgyermekek sokkal többet tudnak a család állapotáról, mint ahogyan azt mi felnőttek reméljük, vagy szeretnénk.
Mindnyájan különbözőek vagyunk, így a gyermekek is nagyon különböző mértékben érzékenyek, kényesek a családi feszültségekre, vagy viharokra. Vannak gyermekek, akik érzékenyebbek, sérülékenyebbek, mások „ütésállóbbak”.
Ugyanakkora behatás nyom nélkül elmúlhat az egyiknél, és megrendíthet egy másikat.
II.
Felnőtt onkológiai osztályon dolgoztam. Nem dolgoztam gyermek onkológiai osztályon.
De ettől függetlenül rendelkezem azzal a stabil megfigyeléssel, tapasztalattal, hogy a gyermekek problémái, nehézségei, betegségei az esetek túlnyomó többségében visszavezethetőek valamelyik, vagy mindkét szülővel való kapcsolatára, a szülők egymással való kapcsolatára.
Legalábbis akkor, ha merünk őszinték lenni ezzel kapcsolatban.
Én már nagyon régóta nem hiszem el azt, hogy egy kisgyermek rendszeresen, vagy állandóan beteg lehet egy kiegyensúlyozott családban.
Kár lenne ezzel áltatni magunkat.
Nincs szükség titokzatos előző életbeli vagy karmikus magyarázatokra.
A gyermek a jelenbeli problémák tükrét tartja a szülők elé.
Nagyon valós problémák tükrét. Még ha olykor jó is lenne ezeket a szőnyeg alá söpörni.
A kisgyermekre is érvényes a réges-régi bölcsesség: „Boldog ember nem kap rákot”.
Még akkor is érvényes, ha ezzel nem könnyű szembenézni. Még akkor is, ha annak a gyermeknek vannak felhőtlenebb, boldognak tűnő időszakai is.
III.
Visszatérnék a célok kérdéséhez, egy másik megközelítésből:
A picurkáknak ne lennének céljaik?
Tudományosan bizonyított tény, hogy egy két-három éves gyermek már rendelkezik a saját alapvető céljával.
Hogy nem tudja ezt kifejteni nekünk? Hogy kevés ehhez a szókincse? Nagyon is lehetséges.
Talán megpróbálta elmondani a maga módján. Talán nem. Talán nem értettük, mit szeretne közölni. Talán megmosolyogtuk, mint aranyos gyermekes butaságot.
Az, hogy mi, felnőttek nem tudunk erről, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
IV.
Van még valami, amiről, úgy vélem, mindenképpen érdemes tudnia.
Egy apróság már az anyaméhben rengeteg tapasztalatot gyűjt.
Már a magzat is hall, érez mindent.
Tudományosan bizonyított, hogy felnőttkorban vissza lehet hívni a méhen belüli időszakban készült „felvételeket”.
A magzati korban történtek nagyon mély hatással lehetnek egy kicsi későbbi életére.
Nagyon sok pszichoszomatikus betegség oka vezethető vissza a magzati korban, a szülés alatt és a szülés után időszakban történtekre. Sok vezethető vissza a kisgyermekkorban történtekre.
Ha valakit érdekel ez a kérdés, akkor érdemes elolvasnia L. Ron Hubbard: Dianetika című könyvét. A könyv nem véletlenül kapta „A szellemi egészség modern tudománya” alcímet.
Ha valaki szeretne gondoskodni arról, hogy a leendő, vagy már meglévő gyermeke minél kevesebb olyan veszélynek legyen kitéve, amelyekről ez a könyv szól, nos…
Nincs nehéz dolga.
Csak meg kell ismerkednie ezekkel a hatásokkal, és csak alkalmaznia kell azokat a meglepően egyszerű dolgokat, amelyeket L. Ron Hubbard szerencsére felfedezett és közzétett a könyvében. A szerző ezeket „Megelőző dianetika” címmel tárgyalja.
V.
A rákos gyermek is pszichoszomatikus betegségben szenved.
A rákos gyermek nem boldog, bármit is szeretnénk hinni, vagy látni.
A felszín alatt ott munkál valami, amivel sokszor nem könnyű szembenézni.
Nem kívánom senkire sem ráerőltetni a megfigyeléseimet.
Azért tettem közzé ezeket a gondolatokat, mert ezek alkalmazásával már sikerült több emberéletet megmenteni.
Ha nem lenne saját személyes tapasztalatom ebben a kérdésben, akkor nem írtam volna erről, és nem tettem volna közzé ezeket a sorokat.
Azért tettem közzé, hogy kapaszkodókat adjak azok számára, akik tudnak gondolkodni ezekkel az adatokkal, és akik tudnak élni ezekkel a gondolatokkal.
Dr. Lenkei Gábor
Közreadta: Gini Papp – Zacc
Forrás
A féreg te vagy ne haragudj undorító ocsmány ember bele gázolsz egy értelmes emberbe akinek csak messziről köszönhetnél ! Szégyeld el magad !
Te egy értelmes nő vagy ? nem hiszem !!! A szcientológiát minek hoztad ide ??
Pontosan erről van szól. A hagyományos orvoslás – csak – tünetet gyógyít ideiglenesen. Ha lelki blokk ott marad és tovább rágja a testet, amíg be nincs azonosítva és ki nincs blokkolva. A scientológiának ehhez nincs köze, max annyi, hogy az is a lelki okokból indul.
Én is hiszem, hogy megállja a helyét az az elmélet, hogy minden kialakult betegség egy értelmes biológiai válaszreakció végterméke, mellyel nekünk magunknak kell megbírkózni. A legkönnyebb átadni a saját magad feletti felelősséget és az egyébként mocskosul nehéz melóként aposztrofálható önátvilágítást választani. Sokan – meg vagyok róla győződve – olyannyira lusták és igen megint csak elmondom: lusták a saját problémáikkal blokkjaikkal fájdalmaikkal szembenézni VAGY annyira félnek azoktól, hogy képesek az önámítás gödrébe esni és másra hárítani a felelősséget. A legtöbb esetben az orvosra. “az orvos gyógyítson meg” hisz az a mestersége.. Hát ez nem így működik. Mindenkinek melóznia kell a saját boldogulásáért érthető ez nagyon keményen a spirituális vonatkozásokra is. A leggyszerűbb egy sötét sarokban ücsörögni és sajnálkozni. Első körben igen, megijed az ember, mindenkinek “joga van” megijedni. Utána viszont célszerű mögé nézni a vésznek, és meg lehet találni a kiváltó okot, nem pedig “tehetetlenül” várni keseregve a kemó végét.
A scientológiai aspektust nem kommentálnám.
Harmonikus környezetben is felütheti a fejét természetesen. De ha picit átvilágítanánk a magzati korát annak a leánykának (minden trimeszterben más központ sérül…), akkor lehet, hogy egyértelműbben hozzá lehetne férni a kiváltó okhoz, például kineziológiával. Ugyanakkor Lenkei van csak támadva, pedig a Germán medicina, Tepperwein, Dahlke és sorolhatnánk hány orvos mondja ugyanazt, mint Ő.
Nagy csalódás ez a Lenkei-gátlástalan hazudozó mégpedig a profi fajtából. Való igaz az az okfejtés,hogy egy állandósult feszült légkör a magzati korban is előidézhet ideggyengeséget,akár rákot is a születendő gyerekné.lArról viszont elfelejt szólni,hogy harmónikus családi környezetben is elöfordul ez a betegség-aminek a kialakulása,gyógyítása sokkal összetettebb,mint sem hogy ilyen kóklerektől várjuk a megoldást!
Jogodban áll a véleményedet elmondani, az arrogancia már nem annyira jogos. Az, hogy innentől meg kell válnunk egymástól sajnálatos tény, de elfogadom.
P.S.: Egybe csengenek Lenkei doktorral a gondoltaim közel 10 éve. Mint anya, felelősnek érzem magam a gyermekem lelki egyensúlyáért, nem megsért ezzel az előremutatással, hanem kijózanít.
Te jószagú…..!
Ez az ember egy idióta barom. Eddig annyit tudtam róla, hogy szcitentológus, és ez pont elég volt ahhoz, hogy ne érdekeljen a létezése, de az előző cikknek és ennek az elolvasása után vállalom a véleményemet, miszerint a világnak jobb lenne Lenkei nélkül. Az ilyen lehetőleg haljon meg, mert minden egyes életben töltött nappal emberek sokaságának árt, és nem is keveset. Olyan dolgokat jelent ki de facto, amiről fogalma sem lehet, ahogy nekem sem lehet és senki másnak sem.
Gondold el, idejön egy anyuka, akinek rákos a gyereke és azzal a homályosan megfogalmazott, konkrétumokat “természetesen” nélkülöző, de teljesen egyértelmű váddal szembesül a cikket elolvasva, hogy ő t ehet a gyereke betegségéről… mert veszekedett az apjával, és emiatt a gyerek elfelejtett akarni felnőni. Röhögnék, mert annyira abszurd, de ha valakit ezt szíven talál…. hát nem irigylem érte. Pedig nekem még gyerekem sincs. Az ilyen féreg, erre szavak nincsenek, és te ezt leközlöd a blogodban, hát ne haragudj, de undorító.
Lenkei egy sarlatán. Én pedig sajnálom, mert eddig sokszor olvastam a blogodat, de mostantól feléd sem fogok nézni, az biztos.
háááát, ez már logikailag nem állja meg a helyét – de mindegy 🙂
tudom, hogy tudod, mi a probléma, szóval, nem mondom tovább 🙂
szép estét! 🙂
NEM tudom a végét 🙂 Ezzel az erővel nem írhatok melegekről és cigányokról sem…
ez rendben van
de ettől még nem csinálok reklámot, nem mutatom meg egy olyan út kapuját, amelynek a végét tudom, főleg, ha azt tudom róla, milyen iszonyatosan ártalmas…
találja meg, aki akarja, de én nem adok rá lehetőséget, hogy ez rajtam keresztül történjen meg 🙂
Fatalista vagyok Viki. Nem szeretnék senkit megóvni saját magától. Azért mert ráveti a szemét valaki Lenkei soraira, vagy neadj’Isten Hubbardéra, tovább megyek a pápáéra, és azért ‘sodródik’ bele egy irányzatba, akkor talán ott a helye – ahogy nagyon jól le is érvelted magadnak – 🙂
értem én – de te is tudod, én is tudom, hogy ez az előszoba a scientológiához
van aki elég én-erős, hogy ne sodródjon bele, de kevesen
egyébként, végülis miindegy, ha az a sorsa, hogy ők nyeljék el, akkor az a sorsa…
A dianetikával semmi bajom, ha elolvastad a könyvet/ket, akkor biztosan Te is belátod, hogy a következtetései logikusak. Én Hubbard módszerrel tanultam meg angolul, semmi köze nem volt a scientológiához, noha az Ő módszere 🙂 A lehetséges magyarázatra kitérve… az egész életem lehetséges magyarázatokkal van tele, ezért van “éppen aktuális igazságom” mindig 🙂 Reinkarnációs utaztató vagyok, a lélek nyelve nálam mindig is evidencia volt.
remek, pazar reklám a scientológiának – és még benne is hagyod… 🙁
de komolyan, hitelesebb embert nem találtál?
ráadásul ez csak egy lehetséges magyarázat…