Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Amerikába vándorlók portréi, a XX.század elejéről (képsorozat)

New York, a nagy olvasztótégely, a Big Apple. A XX. század elején, emigránsok milliói indultak meg az Új Világ felé, mindenüket pénzzé téve és vállalva a hosszú, fáradtságos tengeri utazást. Ellis Islandon ért először amerikai földet a talpuk.

 

 

4

3

Kár lenne idealizálni az akkori állapotokat. Nem volt kolbászból a kerítés, és nem is a Time Square fényei várták őket.

5
Ellis Island egyszerű gyűjtője volt az emigránsok első állomása.

1

A Hudson folyó torkolatához érve megpillanthatták új hazájuk Szabadság-szobrát, majd egy boldog integetést követően irány a gyűjtőhely, ahol az összes adatszolgáltatás megtörtént.
Lewis Wickes Hine  (1874. szeptember 26. –  1940. november 4.) amerikai fotográfus, szociológus, szintén bevándorló volt. Édesapját fiatalon, egy balesetben vesztette el. Hine, hogy családja számára biztosítani tudja a megélhetést, munkát vállalt. A chicagói, a columbiai majd a new yorki Egyetemen tanult szociológiát. Fotográfiai ismereteit autodidakta módon sajátította el. Tudását New York-ban, az Ethical Culture School-ban kamatoztathatta. Diákjaival ellátogatott Ellis Island-re, ahol a bevándorlókról készítettek felvételeket.

1

1906-tól, a Russell Sage Foundation munkatársaként, a Pittsburgh Study szociológiai kutatás keretében, Pittsburgh városában, acélipari munkások mindennapjait dokumentálta. 1908-tól, a gyermekmunka felszámolásért küzdő, National Child Labor Committee (NCLC) alkalmazásában járta az országot. Több mint egy évtizeden keresztül fotózta a gyermekmunkások viszontagságos életét. (Következő bejegyzésben)

1

 

Olasz bevándorlók

 

A fotográfusnak a világ minden részéről érkező bevándorlókat sikerült megörökítenie – nemzeti viseletükben -. Többek közt indiai, szlovák, görög, olasz, albán, algériai, orosz, német, guadeloupei, román, holland, norvég és dán bevándorlókat is lefényképezett, amikor megérkeztek Ellis Island-re.

1

Olasz nő

1

Roma család

1

Albán katona

1

Algériai férfi

1

Kozák Oroszországból

1

Férfi Németországból

1

Nő Németországból

1

Nő Guadelouperől

1

Fiú Indiából

1

Olasz nő

1

Holland nő, lányaival

1
Nő Norvégiából

1

Nő Hollandiából

1

Görög pap

1

Zenész Romániából

1

Birkapásztor Romániából

1

Román nő

1

Nő Ukrajnából

1

Finn nő

1

Bajor férfi

1

Lappföld-i gyermekek

1
Fiúk Skóciából

1

Nő Szíriából

1

Szláv nő

1

Olasz nő, kislányával

Ellis Island megnyitása óta, több mint 12 000 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson 1954-ig, amikor végleg bezárták. Az ellis island-i bevándorlási rekord éve 1907 volt, amikor 1 004 756 emigráns érkezett.

Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az ellis island-i bevándorló állomásig.

Az állomásra érkező bevándorlók átlagosan 2-5 órát töltöttek a szigeten, ezalatt 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Akinek egészségügyi problémája volt, azt vagy hazaküldték, vagy a szigeten lévő kórházban ápolták. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el. 1924 után Ellis Island elsődlegesen büntetőintézménnyé vált.

Az első emigráns, aki áthaladt Ellis Islandon, Annie Moore volt, egy 15 éves lány, aki Írországból érkezett 1892-ben a Nevada nevű hajóval. Két bátyjával érkezett a szüleihez, és egy  arany tízdollárost kapott a bevándorlási illetékesektől, ennyi pénz addig még soha nem volt a kezében. Az utolsó személy, aki emigránsként áthaladt egy norvég bevándorló volt, Arne Peterssen 1954-ben.

Szerző: Gini Papp – Zacc
Képek forrása

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!