Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Böjte Csaba tudja, mit szeretnének a gyerekek karácsonykor igazán!

Vajon van olyan ember, akinek nem mond semmit Böjte Csaba neve?

 

 

7

 /kép forrása/

Böjte Csaba papi hivatásának gyakorlása közben azért dolgozik, hogy a család nélkül maradt gyerekek megtalálják a helyes utat az életben. Minden hozzá kerülő (sokszor árva) gyermeknek – nemzetiségétől, vallásától függetlenül – igyekszik közvetíteni Isten szeretetét. Böjte Csaba a cselekvő szeretet példáját adja minden embernek, akivel csak találkozik.
Ha valaki igazán, hát Böjte Csaba méltó a Nobel-békedíjra! 

7

2009-ben olvastam tőle először, ezt a karácsonyi történetet. Annyi melegséget és életbölcsességet hordoznak gondolatai, hogy tovább adom.

“Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek – hiába árvák – ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket.

Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mintegy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak,hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek.

Szóltam, hogy “Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!” Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, amiilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: “Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?” Éreztem, hogy megáll benne valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, amiegy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom…”

Forrás

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!