Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Vállalhatatlan állásinterjúk, megríkattak…

Amikor rátaláltam a work911 cikkére, feltolultak a saját emlékeim. Ezek a gyöngyszemek bizonyára a HR-es felvételiztető legszebb emlékei közé kerültek be. Hasonlóan vicces lehettem én is az első komolyabb megmérettetésemkor.
Egy területi igazgató titkárságvezetői állására jelentkeztem, még alig kerültem ki az iskolapadból. Kezdő gyors- és gépíróként nem voltam túl magabiztos, csak azt tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Elmentem az állásinterjúra, a diri bűbáj mosollyal fogadott, láttam, hogy emberileg bejövök neki. Diktált egy pár mondatos levelet, amit gyorsban lekapartam, és imádkoztam minden gépírók istenéhez, hogy segítsen majd kisilabizálni amit vakartam. Úgy csináltam ugyanis vagányban, mint aki halál biztos a dolgában, sitty-sutty.
Kimentem a hatalmas, világos irodába – amiről reméltem, hogy hamarosan én lakom be -, és a full luxus elektromos írógép elé ültem. Próbáltam áttenni a macskakaparásomat gépbe. Sikerült összehoznom, de addigra már a bugyimról is folyt a víz, a világomat nem tudtam. Visszaszédelegtem vele az igazgatóhoz, és elé adtam az irományomat. Átmentem a vizsgán. Boldog volt, mert szerintem titkon drukkolt nekem. Leültetett, és beszélt hozzám valamit, amihez igyekeztem értelmes arcot vágni, mert addigra már kettős látásom volt a pániktól. Beleszerettem a helybe, és az ember is totál szimpatikus volt. Szóval a stroke és a hátsófali infarktus határán táncolva felfogtam, hogy azt mondja a kút mélyéről: hétfőn reggel 8-kor várom. Úristen, majdnem megfulladtam, hogy nem ordíthatom az arcába teli torokból, hogy hurrrráááá!
Természetfeletti nyugalmat erőltetve magamra – szidva a saját anyámat is amiért magassarkúba jöttem, és állni alig bírtam már a remegéstől -, a csukott ajtó felé billegtem, ami belülről párnázott volt(!), és miközben elköszöntem – édesen hátramosolyogva a vállamon át -, erőteljesen kopogni kezdtem a párnákon… kifelé… a párnákon… kifelé!!!
Az igazgató üvöltve röhögött fel, és azt mondta: “Istenem de örülök, hogy egy ugyanolyan hülyével hozott össze a sors, mint én vagyok!” – innentől a legnagyobb haverok lettünk.
2
 A második állásinterjúm ennél még gázabb volt, azt majd máskor 🙂
Térjünk hát át  work911 gyűjteményére.  Az bizonyára senkinek nem okoz meglepetést, hogy a jelöltek viselkedése néhány esetben nem kifogástalan az interjúztatás közben, az alábbi esetek azonban valóban átlépték a még megengedhető határt:

1. A jelölt közölte, hogy annyira jól képzett, hogy ha nem veszik fel, az egyértelmű bizonyítékul szolgál arra, hogy a vállalat menedzsmentje inkompetens.

 

 

2. Az illető a padlón elterülve töltötte ki a jelentkezési űrlapot.

3. A jelölt fülhallgatóval a fülében ült le az interjúztatóval szemben, majd közölte, hogy senki ne aggódjon, mert képes egyszerre a zenére és a kérdésekre is figyelni.

2

4. A kopaszodó jelölt belépett az irodába, majd hirtelen megtorpant, elnézést kért, kirohant az irodából, majd egy parókával a fején tért vissza.

5. A jelölt szkander-párbajra hívta az interjúztatót.

6. Az illető arra kérte a felvételiztetőt, hogy mutassa meg ő is az önéletrajzát, mert meg akar győződni róla, hogy elég képzett-e ahhoz, hogy megítélje az alkalmasságát a meghirdetett pozícióra.

7. A jelölt megígérte, hogy ha felveszik, hálája jeléül az alkarjára tetováltatja a vállalat logóját.

8. Az interjú közepén a jelentkező engedélyt kért, hogy felhívhassa “tanácsadóját”, hogy segítsen a nehéz interjúkérdés megválaszolásában.

9. A jelölt kijelentette, hogy addig nem kel fel a székből, ameddig fel nem ajánlják neki az állást. A HR-esnek ki kellett hívnia a rendőrséget.

10. Amikor a hobbijáról kérdezték, az interjúalany felkelt és elkezdett szteppelni a HR-es asztala körül.

11. Az illető elkezdett az irodai szőnyegen ugrálni és megjegyezte, hogy a vállalat bizonyára igen nagyra becsüli a toborzási menedzsert, hogy ilyen vastag szőnyeggel borították az irodáját.

2

12. Az interjú végén az illető előkapott egy Polaroid fényképezőgépet és gyorsan egy fotót készített a felvételiztetőről. Magyarázatként hozzáfűzte, hogy gyűjti a fotókat mindenkiről, aki valaha interjúztatta.

13. Az illető közölte, hogy nem érdekli az állás, mert túl magas a fizetés.

14. A jelölt megkérte az interjúztatót, hogy vegye fel az öltöny zakóját, mert meg akar bizonyosodni arról, hogy az állásajánlat, amelyet az imént tettek neki, hivatalos.

15. Az interjú közben a jelentkező telefonja megcsörrent. A jelölt elnézést kért és közölte, hogy ez egy emlékeztető volt, amit azért állított be, hogy ne késsen el a következő állásinterjúról.

16. Magával hozta nagytestű kutyáját az interjúra.

17. Bejelentette a kérdező irodájában, hogy Ő ma még nem ebédelt, és előkapta a hamburgerét, sült krumpliját, és nekilátott.

18. A jelölt elmondta, hogy Ő egyáltalán nem akar munkát, de a munkanélküli hivatalban szükségesnek tartják, hogy eljöjjön ahhoz, hogy állományba tartsák.

19. A jelölt joggingban jelent meg egy olyan interjún, melyben alelnököt kerestünk pénzügyi posztra.

20. A jelölt folyamatosan rágózott és buborékokat fújt a kérdező irodájában.

Szerző: Gini Papp – Zacc

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!