Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

” Minden nap, minden percében lehetőséged van dönteni arról, hogy milyen tanár légy!” (videó)

Vesszőparipám ez a kérdés, mert valahogy eddig nem sikerült olyan kezekbe tudnom a lányomat, ahol tisztelik. Egy kiszolgáltatott kis robotként tekintenek rá, nem egyéniségként. Üvölteni merészelnek vele, kollektíven büntetik más gyerekek “hibája” miatt és a többi. Bebillogozták és a sajátjuknak tekintik. Nincs kommunikáció tanár és szülő között, és ha a szülő szólni mer a gyerek lelki fájdalmai miatt, rábólintanak, majd folytatódik ott, ahol addig tartott, minden. Ez a jelenlegi, poroszos, legyünk őszinték szar iskolarendszer következménye. Olyan tanárokat nevelt ki, amilyen ő maga is. Szarokat. És itt óriási tisztelet a kivételnek!!! 

 

 

1

A tanárok zöme szó szerint rivalizál a szülőkkel. Mert kérdem én, milyen dolog az, hogy hetek óta köhögő gyerekemet nem akarom itthon tartani, beírom az üzenőjébe, hogy ne tornázzon a héten, mire a tanár a gyereknek (a kiszolgáltatott, megfélemlített kisgyereknek) azt rivallja: – Nem érdekel mit írt be anyukád, ez nem orvosi igazolás, ha azt akarja, hogy ne tornáztassalak, küldjön orvosi papírt! 
Amikor felszólalok a szülői értekezleten, hogy kérem fejezzék be azt a bevált gyakorlatot miszerint az a gyerek, aki ebéd közben megszólal állva(!) kell, hogy ebédeljen, azt mondják, nem tudják hogy érjék el, hogy csend legyen…! Úristen…
De ez még hagyján, másnap elkapja az én pici, 120 centis, gyámoltalan gyerekemet, aki amúgy is hatalomtisztelő, szabálykövető (nem úgy, mint én), és azt mondja neki gúnyosan: “nem érdekel mit mondott anyukád, ha beszélsz, ezentúl is büntetésben leszel”. És hosszú percekig állnak a fal mellett büntetésből az udvaron, míg a többiek játszanak, az amúgy is kevés szabadidőből. Az udvaron, ami egy betonplacc, 3 méteres kerítéssel körbehúzva. 
A beszédről, erről a halálos bűnről! Reggel 8-tól fél5-ig elvárások között ülnek ezek a kicsi gyerekek. Idomítás alatt vannak: ne csináld azt, ne tedd ezt, helyette ezt tedd, és feszülten koncentrálj 45(!) percig egy tantárgyra – ami valószínűleg nem is érdekel, főleg ha szürkén adom le neked -, majd 10 perc szünetben egyél-vécézz-mozogj valamennyit! Pffff……
Erről az idiotizmusról hallgassuk meg picit Dr.Szent-Györgyi Albertet, jó?

Amikor arról érdeklődöm, hogy 3 hét(!) tüdőgyulladásos itthon maradás után miért iratnak vele környezetből témazárót, amit persze kettesre volt képes megcsinálni, a válasz: – Kevés jegye volt, nem baj az a kettes, majd kijavítja, kitűnő tanuló!
Hogy mi van?! Az amúgy is önértékelési problémákkal küzdő kislányt még jobban elbizonytalanítják? Lerontják a jegyét igazságtalanul, és még dolgozzon meg a jobb jegyért? MILYEN nevelő az ilyen?
Vagy milyen megalázó helyzet az, hogy nem engedik ki őket pisilni? Az amúgy is rövid szünetet lekurtítják, enni nincs idejük sokszor, és amikor becsengetés után 10 perccel telik meg a hólyagja szegénynek és kikéredzkedik, a válasz: Itt volt a szünet, bírd ki!
Lássuk be, ez börtön, nem iskola.
Miért szakmai továbbképzésekre járnak, amíg nem volt pszichológiai felkészítésük erre a “hivatásra”? Miért lesz tanár, aki nem érti a pálya lényegét? Egyáltalán lehet jó tanár, akinek nincs, nem is volt, és nem is szeretne saját gyereket? Lehet benne elég megértés és szeretet a gyerekek felé?

1
Reggelig írhatnám, de egy dolog még ide kívánkozik. Közel fél éve fűzöm, hogy menjünk ebből az iskolából, mert sajnos semmi nem fog változni hiába beszélek velük, de retteg az új helyzettől, az ismeretlentől, és eddig mereven elzárkózott tőle. Mostanában már Ő is érzi, hogy ez nem fog menni neki, és kérdezget, nyitni kezdett a lehetőségre. Szóval amikor óvatosan megkérdezem úgy mint eddig, hogy meddig szeretnéd tűrni ezt a terrort, az eddigi csendes :“még bírom anya…”  helyett mostanában ezt kérdezi: “de anya, visszajárhatok Gabi nénihez (külön)angolra? Mert őt imádom! Nem akarok elmenni úgy, hogy Gabi nénit soha többé nem láthatom!”.
Ergo: Létezik jó tanár! Olyan, aki után vágyazik a gyerek. Nem üvölt, nem terrorizál, folyamatosan mosolyog és mit ad Isten, elérte a szívüket így is… Miért nem figyeli a szar tanár az ilyet? Büszkeségből? Rátartiságból, önelégültségből? Súlyos komplexusai vannak annak, aki 8 éves gyerekeken basáskodva éri el, hogy hatalmasnak érezheti végre magát.

1

Ennyi az iskolai tortúránkról, jöjjön most az igazi ok, ami miatt nekiálltam ennek a bejegyzésnek. Joós Andrea tanítónéniről szeretnék most beszélni neked. Amellett, hogy továbbra is rohadtul várom, hogy a jelenlegi iskolarendszer hulljon porba, menjen nyaktiló alá villámgyorsan, nagyon-nagyon remélem, hogy az ilyen JÓ tanárokat, mint Joós Andrea, (és Gabi néni 😀 ) a döntéshozók megbecsülik és figyelnek a munkájára!
A TEDx előadása mindössze 7 perc, de istenemre mondom az Oktatásügyi Minisztériumban játszanám le végtelenítve, amíg nem jönnek rá, hogy ez az egész tanítási rendszer a coccialista rezsim maradványa, egy gólem, amit le kell ütni végre a lábáról és engedni, hogy ilyen tanárokkal, virágozzék fel az új. A szabadabb, kreatívabb, az emberközpontúbb.

A tanárnő beszédéből, a teljesség igénye nélkül kiragadva néhány mondat: 

– Tanárként része vagy egy problémának, ezért a te felelősséged, hogy tégy a megoldásért!

– Te döntöd el, hogyan tekintesz az osztályterem ajtajára, amin becsöngetés után belépsz. Börtönajtóként vagy egy varázsvilág kapujaként! Egy olyan varázsvilág kapujaként, ahol 45 perced van arra, hogy alkoss, inspirálj és motiválj.

– Alkoss! Oktasd a gyerekeid leendő tanárait, a leendő orvosaidat vagy az országod leendő miniszterelnöknőjét!

– Inspirálj! A gyerekek nem arra figyelnek, amit mondasz, hanem arra, ahogyan mondod.

– Motiválj! Ki mondta, hogy a visszajelzés azonos az értékeléssel? Ha a kettőt szétválasztod, sokkal jobban tudod motiválni a gyerekeket.

– A visszajelzés kétirányú. A diákok tükröt tartanak eléd. Pontos, azonnali és kritikus visszajelzést adnak neked. Ha ásítoznak, mobiloznak vagy unatkoznak, akkor ne rájuk panaszkodj, hanem gondold újra, mit csinálhatnál másként, úgy, hogy felkeltsd a téma iránt a figyelmüket.

– Sokszor kérdezik, hogy „ilyen fizetés mellett hogy van ennyi energiád?” A válasz: ha ilyenné teszem a munkámat, akkor a gyerekek nem elszívják az energiámat, hanem feltöltenek.

– Ez egy döntés. Minden nap, minden percében lehetőséged van dönteni arról, hogy milyen tanár légy!

– A szülőknek, a döntéshozóknak, a mecénásoknak óriási a felelőssége. Becsüljék meg, értékeljék és támogassák a tanárokat, mert a beléjük fektetett energia ezerszeresen megtérül!

– A tanároknál van a varázspálca, hogy létrehozzanak egy olyan jövőt, amilyet mindannyian szeretnénk.

– Tanárnak lenni: menő.

Nézzétek meg Joós Andrea budapesti tanárnő teljes előadását, csak hét perc!

Kérlek, hogy ezután kattints át, és nézz meg további két videót, majd oszd meg őket, hogy haladjunk a cél felé, változzon az iskolarendszer!
40 éve a pályán, ennyi tapasztalat után tudhat valamit, hallgasd meg, imádni fogod Rita Piersont!
Sir Ken Robinson neve talán többet mond számodra, az Ő TED-es beszéde sírva-nevetés, tanulságos!

Szerző: Gini Papp – Zacc

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!