Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Ezért nem akar senki elkésni reggel a Charlotte-i iskolából!

Egy észak-karolinai angol tanár, Barry White, Jr., így köszönti ötödikes tanulóit. Személyre szabott, közösen fejlesztett kézfogásokkal, egyenként teszi ezt. Azt mondja mindegyikük személyiségét vette figyelembe és ez ihlette a mozdulatokat. Ezzel szivattyúzza fel bennük az energiát, és így indulnak neki egy újabb napnak közösen. Még negyedikes korukban kezdte el velük ezt a szertartásos napindítást, ezért is igyekszik minden gyerek, nem elkésni. Senki nem akar lemaradni róla. Sőt, a harmadikos diákjai is ‘követelik’ tőle ezt a játékot.

 

 

/abcn.ws/

White szerint nem annyira bonyolult, mint amilyennek látszik, egyszerű izom memória munka. És tudja, azok a gyerekek, akik érzik, hogy a tanáruk valóban figyel rájuk, sokkal többet képesek kihozni magukból. Angolból biztosan sikerre vannak ítélve.

Bár úgy néz ki, ez csak egy néhány perces játék, mégis igazán fontos, különösen ebben az életszakaszban. Pár másodpercig mindegyik gyerek érezheti, hogy igazán fontos a tanára számára, aki  segíteni akarja őt. Ezzel együtt kialakul egy kölcsönös bizalom és tisztelet is. Ha azt mondja rendkívül fontos számára a napi köszöntés, elképzelni sem tudom, milyen felelősségteljesen adja le az óráig. Imádtam…

A Holt költők társaságát juttatta eszembe, a tanár, akiről mindenki álmodik. Az ilyenektől tanul meg az ember őszintén, teljes szívvel élni. 
És lásd, hogy nem egyedi eset. Itt egy másik tanár is, aki arra született, amit csinál. Ez az igazi HIVATÁSTUDAT. 
Így érdemes…

El tudod képzelni, hogy ilyen tanárok mellett így zajlanak az órák?

Ajánlataim a témában :

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!