Én is normális kislánynak születtem, mint bárki más, hiszed-e vagy sem?
Mosolygós, jóhiszemű, naiv szemekkel nézve mindenre és mindenkire.
De volt egy pont – és ezt ha agyonütsz sem tudom megmondani már melyik -, amikor úgy döntöttem ott bent, mélyen, hogy muszáj egy nagypofájú, határozott álarcot felvennem.
Gondolom a sok döbbenettel teli csalódás vitt idáig.
Amióta az eszemet tudom ösztönösen álltam ki másokért. Ha nem kértek rá, akkor is.
Volt, hogy a zebrán mentem át épp, amikor egy csavargóra figyeltem fel, ahogyan mézesmázosan ölelget egy bal oldalára lebénult bácsit, aki épp bottal küzdötte át magát. A karján lévő órát csatolta le amikor oda pillantottam, és csúsztatta a zsebébe. A párom, aki mellettem jött nem értette mi történik, mert a pillanat törtrésze alatt pattantam oda, és üvöltve követeltem vissza a bácsi óráját. A kisöreg rebegett valamit, a csöves szidta az anyámat, én meg mentem tovább, mint aki ott sem járt.
Ezt hívják azt hiszem lélekjelenlétnek. Nem gondolkodsz, csak teszed amit a benti hang diktál.Számtalanszor avatkoztam bele olyan verekedésbe, ami mellett józan ésszel lesütött fejjel kullogtam volna el. Génhiba? Lehet. Ez vagyok én.Azt tudom csak, hogy most is így tennék.
Aztán sokszor éreztem magam hülyének nézve, túl sokszor. Hivatalokban, vendéglátóhelyeken etc… Ezért megtanultam hangosan, határozottan kiállni a jogaimért. /És mások jogaiért/
Úgy száz éve a mekiben kértem eper fagyit. Akkor öntötte el először a szar az agyamat annyira, hogy magamon is meglepődtem. Mondom a kiscsajnak: hello, tegyél még rá öntetet lécci, mert hát ez mi? – mutattam a szánalmas fagyimra, ami már akkor is dupla annyiba került(amikor még jártam oda), mint máshol.
A válasz: – ennyi jár rá!
– Oké nézz fel lécci a képre ott a fejed felett, és hasonlítsuk össze a két fagyit, ez úgy néz ki szerinted?
– Ja! Az a kép!… – mondja, és nem átall röhögni a képembe.
– Küldd ide a vezetődet! – csaptam a pultra és már éreztem a robotzsaru vette át az irányítást.
A fehér inges manager fiúka oda jött , mert már hallotta a szóváltást. Neki is elmondtam a bajom. Ő okos volt, mert látta a szememet és nem vitatkozott, ráparancsolt a lányra, hogy úgy nézzen ki a fagyim ,mint a képen. Úgy hoztam el a tálcámat, hogy a fagyimról ömlő szósz beterítette. Annyit kértem csak a lánytól, hogy emlékezzen rám, ha legközelebb meglát…
Amiért ezt az egészet elmeséltem azért történt, mert a napokban megint hülyének néztek.
A Pizza Forte nevű helyről rendeltem a pizzát rendszeresen. Kértem kreátorral két pizzát. 1500 ft egy pizza és 5 összetevőt kérhetsz rá. Szuper. Rendeltem két ugyan olyat, és az egyik feltét miatt a megjegyzésbe írtam: a csípős pepperonit ne süssék rá, külön kérem a dobozba.
Vásárlás befejezve. Lezárt számla: 3000 Ft.
Beállít a futár kb 40 perc múlva, assszongya 3500 ft. Nem én fizettem ki ezért, amikor bekerült a számla a lakásba lepadlóztam. Felhívattam a pizzériát a párommal, kérdezze már meg miért fizetett 500 ft-al többet vajon?
– Mert a pepperonit külön számolták fel.
– Oké akkor visszaküldik a futárral az 500 ft-ot?
– Megkérdezem, és visszahívom
Már a megkérdezem gyanús volt, mert ugye mit kell ezen megkérdezni??? Azt jogtalanul kérték el.
Amikor csörgött a telefon én ugrottam rá.
– Sajnos nem tudjuk visszaadni a pénzt, a kolléganő a konyhában úgy járt el, ahogy a szabályzat írja nálunk.
– Oké, nem érdekel a belső szabályzatotok ha nem haragszol. Mire fizettem +500 ft-ot? A műanyag dobozra?
– Nem a pepperonira.
– Az benne volt az összetevőkbe, a számla 3000 ft-ra volt lezárva.
– Akkor is.
– Mit akkor is? Adj egy vezetőségi számot.
– Irjon nekik emailt – ez és ez a cím -.
– Nem. Irj Te nekik egy emailt és küldj nekem másolatot, még ma kérek választ is rá.
– Jó.
Ahogy Te nem kaptál választ, én sem. Viszont telefonon vadul erőlködtek, amit nem vettem fel, innentől nyoma lesz mindennek, gondoltam. 2 nap múlva írtam, hogy se a másolatát nem kaptam meg a panaszomnak, se választ. Tulajdonképpen mire várunk, és miért előlegeztem meg 500 ft forgótőkét a pizzériának?
Semmi válasz.
Nem gond, szeretek írni, új levél. Elővettem a jól bevált akkor most írok a Fogyasztóvédelemnek és hol a központ, bemegyek a panaszkönyvbe is bevésem szöveget.
6.napon ezt a levélkét találtam az emailben:
„Kedves Gina!
A Futar nem kért több pénzt,mivel Ön a megjegyzés rovatban feltüntetet két adag külön pepperinit ,és mi ezt számláztuk ki pluszba amit Ön meg is kapot a rendeléséhez !
Üdvözlettel,
Pizza Forte
ügyfélszolgálat
Gondoltam nem Gina, de ez a legkevesebb egy hét leszaromság után…, de hogy még arra se vették a fáradtságot, hogy tájékozódjanak az ügyben, ez azért durva túlzás.
Irtam hát újra:
„Oké, kezdjük…
Nem kaptam számlát, amit a futár a kezembe ad, az nem számla mint tudjuk.
Annyira rossz a marketing, hogy az botrány…
Ilyenkor egy ingyen pizzával vissza futtatjuk a futárt és a pénzt is átnyújtja a vendégnek! – egy bocsi kíséretében.
Legalább nézzenek utána mi történt.
Két pizza kreátorral… amiben benne volt a pepperoni is. (külön, nem rásütve)
Mivel tartalmazta a pepperonit, a gép lezárta 3000 ft-al a rendelést!
Ide küldik a futárt 3500 ft-ért…
Felhívjuk az ügyfélszolgálatot, majd kiderül, hogy ez belső utasítás, hogy így számlázzának.
Kérdem: akkor a két műanyag dobozért (halkan jegyzem meg, 1-be is belefért volna) fizettünk ki 500 ft-ot???
Még ma küldjék ki a pénzt a futárral. Vesztettek egy ügyfelet és ha ez tovább így megy feltolom a Tékozló Homárra, a saját blogjaimra és a facebookra is amit művelnek, ahol közel 5ezer ismerősöm van.
Szerintem ekkora ostobaságot nem kéne elkövetni.
Várom a futárt.
Maguknak is szép hétvégét!”
Szerintetek mi történt?
Se telefon, se email. Viszont kereken 10 perc, azaz tííííz perc múlva csengetnek.
– Ki az?
– A pizzafutár vagyok, hoztam az 500 ft-ot Önnek.
Lehet, hogy egyszer agyvérzés visz el, de akkor is az elvek embere maradok, így döntöttem 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: