Felnőttem, mire megértettem, hogy az élet csak játék.
Azt, hogy táncoljak, mert az a zene majd megérkezik.
Hogy ne másoknak akarjak megfelelni, lemondva arról a jogomról, hogy önmagam lehessek.
Amikor elesek, a földön fekve keressem az üveggolyót, mert ott lesz az valahol; és még ha taknyom-nyálam egybefolyik is hozzam fel onnan, és mosolyogva mutassam meg másoknak is, tudják meg, néha elhasalunk, de hozhatunk fel onnan kincseket.
Azt, hogy maradjak az a bohóc, akit a földre hoztam, mert az élet csak egy nagy büdös játszótér, nem több. Hiszen egy halhatatlan, örök utazó vagyok.
Végül, hogy a legtöbb amit magamért tehetek az, hogy szeretem, úgy ahogy vagyok. És ha ez nem működik automatikusan, dolgozzak meg érte, mert nincs nagyobb feladatom az életben, mint önmagam elfogadása, tisztelete, szeretete.
A többi csak hab a tortán.
Gini Papp
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: