Túlfilózás

Két hajléktalanon akadt meg ma a szemem.Egy száraz szökőkút két oldalán ültek a rekkenő hőségben. Az egyik könyvet olvasott, amiben sorokat húzott alá, és jegyzetelgetett mellé. 

A másik csak meredt maga elé, összekulcsolt kezeit ölében tartva.
Ahogyan ott ültem, éreztem hogy oda akarok menni egyikőjükhöz.
Beszélgetni. Néhány mondatot váltani.
Túlfilóztam. Addig agyaltam a lehetséges következményein, hogy elillant a hirtelen jött vágy. Lebeszélt a félelem odabent.
Pedig tudom, most is tudom, hogy oda kellett volna mennem az egyikhez.
Aztán hazajöttem és az első kép, ami a facebook-n fogadott ez volt….
Pontosan tudom miért.
Ha csak oda lépek és néhány mondatot váltok valamelyikőjükkel, én gazdagabb lehettem volna egy történettel, egy beszélgetéssel, bármivel… egy tapasztalattal…
Ő pedig lehetséges, hogy elengedhetett volna a sok fekete lufijából egyet az ég felé, búcsút se intve neki.
Tudom, hogy a pillangó effektus működik.
Ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Japánban, lehetséges hogy az tornádót gerjeszt Amerikában.
Igen, MINDEN elindít valamit. Valamerre.
Semmi sem történik véletlenül.
Mindennek OKA van.
Ennek a történetnek is, ami elém tárult, hogy lezárassa velem ezt az ostoba túlagyalást, és cselekvésre késztessen az első, adandó alkalommal.

Tessék a kép, és a szövege:

“Mi volt életed legboldogabb pillanata?
A lányom születése.
Hol van most?
Megerőszakolták, és meggyilkolták a feleségemmel együtt.
Ó Istenem! Ott voltál akkor?
Nem. Dolgoztam. Mentős voltam.
Az egyike voltál azoknak, akik rájuk találtak?
Igen.
Elkapták a fickót?
Elkapták. De volt egy ideg összeroppanásom, amit több másik követett. Nem engedték többé, hogy mentős legyek.”

* * *

“What was the happiest moment of your life?”
“When my daughter was born.”
“Where is she now?”
“She was raped and murdered, along with my wife.”
“Oh God. Were you there at the time?”
“Nope. I was at work. I was a paramedic.”
“Were you the one that found them?”
“Yep.”
“Did they catch the guy?”
“They did. But I had a nervous breakdown and got committed. After that, I wasn’t allowed to be a paramedic anymore.”

(Fotó forrás: Humans of New York)