“Egy kirándulás alkalmával az egyik lányunk mellettem kotorászott a táskájában, és elszörnyedtem, hogy mennyi kacat van benne – többek között előkerült egy ősrégi, kopott csokipapír.
Kérdezem tőle: ezt meg minek hurcolászod magaddal?
Rám néz, és azt mondja: ‘Atya, hát nem emlékszik?’
Kezdtem érezni, hogy valamibe beletenyereltem.
Mire?
‘Nyolc évvel ezelőtt, amikor ebbe az intézetbe kerültem, akkor kaptam életem első csokiját magától – ez annak a papírja!’
Ránéztem, és szó nélkül adtam neki egy puszit. Akkora öröm volt a szívemben, mert olyan jó szeretetben élni! Erre szeretném Önöket is biztatni – hogy merjük ilyen fenntartható örömök után kinyújtani a kezünket!”
Böjte Csaba – részlet a Veszteségből nyereség, vereségből győzelem című könyvből
(Gini Papp)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: