A felejtés virágai

Mondtam már, hogy fotóriporter az eredeti szakmám?
Hogy miért akartam ezt tanulni? 
Mert akkor még egyedül éltem, és mindenáron szélsőséges helyzeteket akartam megmutatni a világnak a kamerámmal. Van profi felszerelésem, tudásom, de mára már felfogtam, hogy az nem az én világom.

5 évig szentül hittem, hogy az lesz az én életem. Amikor Jugoszláviában szégyenteljes módon gyilkolták egymást a nép tagjai, és a NATO b@szott beavatkozni, kegyetlen bénultságot éreztem.
“Ott kellene lennem, ehelyett itt lapítok. Ki fogja megmutatni a világnak, hogy azoknak az embereknek mekkora szükségük lenne a segítségre?”
Persze most már tudom, sok bátor, elhivatott ember megmutatta, nem volt rám szükség ott. Rám itt volt akkor szükség…

Sőt, azóta láttam egy filmet, ami teljesen lerántott a földre, és azt hiszem mindenkit leránt, akinek ilyen tervei vannak vagy lesznek. Lehiggad tőle, és átgondolja a világát mégegyszer…
A Felejtés virágai pontosan mutatja be azoknak a fotóriportereknek az életét, akik a tűzvonalba merészkednek.
Ezért, amikor megnyílik évenként a National Geographic fotókiállítás azonnal rongyolok oda, és igazán földbe gyökerezett lábakkal szoktam egy-egy képet megemészteni.
Tudom, legalábbis sejtem mi van még a kép mögött…

Régebben járattam a Colors magazint, ami különleges helyeken, érdekes emberekkel készített fotósorozatot. Még most, sok évvel később is a kezembe szoktam venni egy-egy példányát, átlapozom, újra és újra rácsodálkozom.
Colorsmagazine

Valami hasonlóra adta a fejét a Humans of New York fotósa is, aki vált néhány szót azzal, akit szeretne lekapni, és hozzáfűzi az adott képhez.
Az ilyen képeken szeretek elmélázni. Ahol van néhány sor is.
A fenti képet is innen hoztam. Nézz rá a férfire.
A fotós megkérdezte tőle:
– Melyik volt életed legboldogabb pillanata?
A férfi válasza, csak így…:
– Én most is nagyon boldog vagyok.

És Te? Van okod a boldogtalanságra ezek után?

(A Felejtés virágai teljes film online)

Szerző: Gini Papp