Csöves a mozgólépcsőn
Hétfő reggel, metró. Állok a mozgólépcsőn, előttem egy csöves. Épp az imént halászott ki a szemetesből egy cigisdobozt. Most kinyitja, látja, hogy egy árva csikk sincs benne, és „pfffft” – az üres doboz nagy ívben landol előtte a mozgólépcsőn.
„Hajléktalanok, csövesek, nihilisták, piások. Nem csoda, hogy tönkremegy a világ!” -gondolom magamban.
„Nocsak-nocsak!” szólal meg ekkor tudatom spiritualitáson edzett fele. „A kisasszony mindjárt a plafonon van?!” Persze, sok mindent olvastam és tanultam. Egy-két dolog mindjárt eszembe is jut: „Ha valaki hülyeséget csinál, azt csak azért teszi, mert az adott pillanatban nem jut jobb az eszébe.”, „A boldog és elégedett emberek vigyáznak a természetre.”, „Ha valakit olyannak szeretsz, amilyen, akkor a lelke boldog lesz és meg fog gyógyulni.”
Jó, jó, elég! Visszanyertem a nyugalmamat. Csak gondold: „Béke legyen veled, testvér” és tényleg érezd, hogyan tér vissza a béke a lelkedbe.
És pont ebben a pillanatban, amikor megéreztem magamban a béke hullámait, az előttem álló hajléktalan elfordítja a fejét, meglátja a dobozt, felveszi, és beledobja a papírkosárba.
(Bárbel Mohr)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: