Lélekhalhatatlanság

„Félelem, hit, szerelem.
Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szűnnek meg.” /Felhőatlasz/

Mindenki, akit egy kicsit is érdekel önmaga vagy a környezete, elgondolkodik azon miért született a Földre, miért úgy történnek a dolgai, ahogyan történnek.
Ehhez persze kellenek üresjáratok. Vannak olyanok, akiket menthetetlenül beszippant az élet. Robotol, gályázik, aztán alig várja, hogy a tv előtt “lazítson”. Mások a jólétükből adódóan hedonistaként élnek, ezért nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.
Én megértem ezeket az embereket. Megértem, de nem azonosulok velük. Mert az ilyen hozzáállás az élethez értelemszerűen céltalan.
Rövidtávú gondolkodást takar.

A lélekhalhatatlanság nagy titok. Nem mindenki birtokolja ezt a stabil érzést, csak a mély gondolkodók. Akik veszik a fáradtságot, és felülről is ránéznek az életükre. Ők tudják, hogy ez vezérli Őket téren és időn át.
Tudják, hogy függetlenül attól, hogy milyen testbe, és környezetbe születtek, a lelkek találkoznak, és tudattalanul is felismerik egymást.
Esélyt adnak egymásnak az újrakapcsolódásra.

(Gini Papp)