Beszélgettem ma egy barátommal, és ez eszembe juttatta a keresztapámat. Imádtam. Ő, és nagyapám voltak azok, akik szétröhögtették az agyam.
Biztosan Neked is vannak a tiédhez hasonló humorú rokonaid, barátaid, ezért tudod micsoda felszabadító érzés Velük lenni.
Végre egy síkon vagy valakivel, aki félszavakból is megért, és viszont.
Szóval keresztapám kapcsán, eszembe jutott egy történet amit tőle hallottam.
Gyerekkorában – és ez igen régen volt, még az 40-50′-es években -, minden vasárnap elhúzták a templomba. Sejted mekkora élmény volt ez egy gyereknek, főleg egy fiúnak. Ha már ott volt, Ő is mormogta a misén használatos zsolozsmákat, még akkor is ha nem értette őket egészen pontosan. Az egyik ilyen volt az Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes című. Mivel a falusiak általában nem nagyon magyaráznak, mert vagy maguk sem értik, vagy úgy vannak vele, hogy: ne akarj mindent tudni hülye gyerek csak csináld(!), hát ezt sem fejtették ki különösebben mit jelent. Ő meg, mivel nem értette – lehet, hogy még Te sem 🙂 -, hát értelmet adott neki, és így küldte fel az ég felé:
“Üdvöz légy Mária, malacszar tejjel…”.
És milyen az agy…, kapcsolnak a szinapszisok és nagy szikrázásukba megannyi emléket képesek felszínre dobni; jöttek a saját emlékeim, mint a döglött halak a ciános Tiszán. Ékeskedjék hát itt néhány a saját malacszarjaimból:
“Pál, Kata, Péter” megvan? Abban volt egy fura rész, évekig énekeltem rosszul az iskolában, míg végül rádöbbentem a valóságra:
Eredeti:
“Szól a kakasunk az a nagytarajú,”
Nálam ez így hangott:
“Szól a kakas, Unkasz, a nagytarajú”
Gondoltam valami indián kakas lehet. Hát nem.
Évekig Nagy Lajos királyNÉ útja volt számomra Zugló egyik legismertebb része.
Kinyerma (játék és muzsika 10 percben) rádióműsor, jócskán a tizes éveim végén voltam mire leesett, hogy a Ki Nyer Ma-nak van értelme is…
12 éves korom körül Szűcs Judit Zorba című dalában hallottam félre a reflént. Bőszen zengetem: Gyere csoki, gyere csoki táncoljunk! Meglehetősen édesszájú voltam.
Amikor a barátnőm meg akart győzni arról, hogy nem “csoki”, hanem “csak”, sírtam.
Apám egész gyerekkoromban bömböltette a híreket, mindegy volt, hogy rádió vagy tv, a lényeg, hogy szóljon. Tudom, hogy egyszer azt hallottam “faüldöző rezsimek” , nem mertem megkérdezni senkitől mit is jelent ez pontosan, csak éreztem, hogy valami nagyon rossz dolog lehet. 20 körül lehettem, amikor gugli híján ugyan, de valahogy mégiscsak megértettem mi is pontosan a “faj üldöző rezsim”…
“Szövetségbe forrt szabad köztársaságok a nagy Oroszország kovácsolta FRIGY!” – Internacionalé – neked meg volt? Én ezen nőttem fel, és üvöltöttem az iskolai aulában november 7-én. Mivel a frigynek semmi értelmét nem találtam, azt kiabáltam “a nagy Oroszország kovácsolta szét” – végülis az idő engem igazolt.
A Bunkócska. Na kérem, a bunkócska egy másik titkot rejtett évekig.
“Sose hallok olyan, gyönyörű nóta szót, amilyet SIHEDER NYIKOROGNA!”
Teljes meggyőződésem volt, hogy ez egy orosz csaj neve, aki olyan marha szerencsés, hogy gyönyörű nóta szót hallott…
Neoton Pago-Pago című számát családilag üvöltöttük a hosszú autós utak egyikén, és ebben volt egy sor, ami szerintünk úgy hangzott, hogy “lángost gyúr az ember” és így is zengtük mindannyian – mint utóbb kiderült, valami olyasmit énekeltek, hogy “lángra gyúl a tenger”.
Himnusz. Nekem, mint nem mai gyereknek világos, hogy a “bal sors, akit régen tép” az az, aminek látszik. A barátnőm, aki néhány évvel fiatalabb nálam, na jó majdnem 20-al, mesélte, hogy számára ez hosszú évekig komoly gondot okozott, mert az Ő fejében ez így hangzott: “balsors akit Reagen” tép; nem is értette, miért kellett bele venni az amerikai elnököt a mi himnuszunkba.
Túlhordtam a lányomat. Több mint egy héttel a rendes időn túl voltam, amikor bekerültem a kórházba, ott zajlott le mindez:
– Negyven hetes?
– Hatvannyolcban születtem, ha arra kíváncsi.
Pedig addig hetekben számoltam az időt. Bizonyára a fájdalom vette el az eszemet.
Life is life, ná nááá nánánáááá! Kinek nem volt meg a “levelet kaptam lájf” sora?
Még ma is csak sejtem, hogy ez bújhat meg a jól érthető sor mögött: “Let us all talk about life”. Mondjuk ennek sincs több értelme.
Szörnyű félrehallás áldozata volt még (gyanítom nem csak nálam), a Bóbita.
Nem elég, hogy újabb szereplőket hallottam bele, mint SZÁRNYATI GÉZA (szárnyat igéz a malacra…), de még azt is hallani bírtam, hogy “TÖRPE KIRÁLYFI A LÁNYA”… Totál káosz. Bőven iskolás voltam, mire leesett a tantusz.
Nektek meg van mi az a TV paprika? Csak mert hosszú évekig hittem, hogy köze van a televízióhoz. De nem, nem bizony! Tölteni Való Paprika 🙂
Gyerekkoromban a busz ablakából láttam egyszer egy cégtáblát amin ez állt: Szemfelszedő. Senkitől se mertem megkérdezni mi ez a borzalmas foglalkozás.
Továbbá azt hittem, hogy Pallas Athéné férjnél van. A férje Athén. Nem igazán zavartak a nem stimmelő n betűk.
Barátnőm, a kicsike 27 évesen is meggyőzhetetlen volt hosszú hetekig, hogy Ákos nem meleg, és nem azt üvölti, hogy “Gyönyörű szép vagy IGOR” hanem, hogy “Gyönyörű szép vagy IKON”, ugyanő így hallott be: “Madonnát hallgatom a rádión” (“falon át hallom csak a rádiót” – Keresem az utam)…
Gyerekkoromban még az augusztus 20-a marha nagy felhajtással zajlott mind a két TV csatornán, ami volt. Mást se láttál benne csak az előkészületeket, aztán meg a konkrét ünnepséget. Fekete-fehér tűzijáték naccerű…
Azt mondja a bemondó “tiszta vattás” lesz a felvonulási téren. Nem sokat gondolkodtam el a mondatszerkezeten úgy 5-6 éves koromban, csak azt vártam mikor fújják be valami szerkezettel a vattát. Óriási csalódás volt amikor reklamáltam és anyám leszólt, hogy tiszt avatást mondott a néni, vatta egy szál se lesz itt.
A csípő protézis fogalomtól teljesen paráztam. Nem értettem hogy kerül fogsor a csípőbe.
Ennél rosszabb volt a combnyak törés a fejemben.
Meg voltam győződve, hogy combtól nyakig összetörik az illető.
Filmek elején gyakran hallottam, hogy bizonyos író AZONOS című regénye alapján készült. Nem értettem hogy lehet ilyen hülye címet adni egy regénynek. Aztán sokáig töprengtem rajta, miért adták ennyien ezt a címet a regényüknek.
A műkoriban az ugrás számomra úgy hangzik, hogy:
TRIPLÁN LESZÚRT RICBERGER.
Egyáltalán mi az normálban, és mit jelent?
Mert igy kábé mintha a zsidó feküdne a jégen, hátában három késsel.
Egy csomó ideig gondolkodtam azon, hogy mit jelent az ha valaki évvesztes??
Hogy a francba bírta elvesziteni az évet?
Csehekhez mentünk ki brahiból a haverokkal. Egy útszéli szakadt fagyizónál megálltunk, ahol kb.3 féle fagyi volt: chokoledaowa, puncova, meg vanilchova vagy mi a répa volt a nevük…
Senki nem mert kérni de nem is bírt volna, úgy röhögtünk mindenen…
Előre toltam az öcsém, hogy most azonnal kérjen…
Persze a csuporszájú elkezdett hebegni:
– 2 csokoladova…1 puncova (és állati borzalmas röhögés)
Aszongya nő: – Mondhatja magyarul, értem!
Ettől annyira megzavarodott, hogy lökte:
– Jó, akkor 2 puncova vagy mi a rosebb…meg két magyarszkova…, na akkor már mindenki fetrengett; csakhogy ezek után a barátom belenyalt a puncovájába, és a nyelvéről leböngészett egy hosszú szőrszálat…
Az öcsém meg: – Mondtam én, hogy puncovát kapunk bakker…..!
Valami amerikai filmet néztünk videon. Megy a stáb lista a végén. Én már elmeroggyant kómába, éjfél után, felnézek meglátom a listán:
“restaurant boy” …
Kérdem naivul: – Mit kellett ebbe a filmbe restaurálni???
Idő volt míg megmagyarázták nekem, hogy az testvérek közt is csak pincért jelent.
Unokahugom 1 éves. Nyaralásból érkeztek meg.
Minden mozdulatát lestem, mi újat tanult a nyáron.
Látom, hogy tátog mint a hal, röhögve kérdem az anyjától:
– Te, a Tiszánál pecáztatok is, vagy te tanítottad neki, hogy csinál a halacska?
Mire a sógornőm:
– Dehogy! A dédit utánozza, aki egész nyáron nem rakta be a protkóját, és folyton a gyereknek beszélt…
Magyar hangja: Tilla Tilla
Azóta már tudom, hogy Tyll Attila
“Ha így hintázol a széken, akkorát esel, mint az olaj-tó (ólajtó)!”
“Olyan pofont kapsz, FALAGGYA a másikat!” – ki az a falaggya? Rosszul esett, amikor megtudtam, hogy ez nem egy személy.
Azt dalolja ma üvöltve a 6 éves lányom: ” Csámpás (csárdás) kisangyalooooom, érted fáj a szívem naaagyon!”
Azt mondta ennek van legalább értelme és gyorsan le is rajzolta nekem, hogy képzeli el a csámpás kisangyalt. Remek.
Ezek jutottak hirtelen eszembe, s boldog leszek, ha TE folytatod a sort nálam 🙂
Szerző: Gini Papp – Zacc
-Menjünk az interspártába! (Spar)
-fogamzásgátló: fogkihullás elleni gyógyszer
-Milyen lába van a cserebogárnak?-ízes
Nekem két ilyen emlék maradt gyerekkoromból. Anyukám égett rommá szegény a metró mozgólépcsőjén, ahol a Télapó itt van c. nótának én a következő végét szerkesztettem: “Zsák-zsák, teli zsák, piros alma az anyád!”
Majd húgom folytatta a sort következőképpen átköltve a jól ismert verset: “Este van, este van, ki-ki nyungabunga”…hát én 5 évvel idősebb lévén könnyesre röhögtem magam…
😀 Megsirattam a dédikét! Köszi!! 🙂
Hadd osszak meg én is egy családi sztorit, nem éppen félrehallás, de nagyon kedves történet az egyik dédnagymamámról
A családfa másik ágán ( nem azon amelyiken én lógok) úgy a 70-es évek elején dédinek megszületett az első kis dédunokája.
Akkoriban lettek divatosak az ilyesmi nevek, hogy Helga, Diána, Ivett, Beáta. Nos a kicsi a Beáta nevet kapta a keresztségben.
Dédike nagy örömmel mesélt ismerősnek, ismeretlennek a babáról:
“-Jaj, milyen aranyos a kis… Be- áta!”
“- Már 2 kilót hízott a kis… Be- áta” s.t.b.
Hogy értsétek: a kislány neve előtt pillanatnyi szünetet tartott és a két szótag között is : Be – áta.
Valamelyik rokonnak végre feltűnt és megkérdezte tőle:
-Dédike, miért ilyen furcsán mondja, hogy : Be-áta, egybe kell mondani: Beáta!”
Mire az én józan paraszti loikával megáldott dédikém:
“- Jaaaj, hát én nem tudom megjegyezni az ilyen új neveket.. mindig arra gondolok, amikor mondani kell hogy:
BEmegyek a szobába meg ÁTA’ megyek a szobán.”
lomtbtalanítás lomtalanítás helyett… csak 20 évesen tűnt fel, az új lakásban, ahol tavaszra esett, és nem értettem, mi köze enne a lombhulláshoz…
Na neee 🙂 Van ám még: a Kölyköd voltam c. számban (remélem ez a címe): “Rossz hold kelt föl…”, nálam: “rosszkor kelt föl…” 🙂
Úristen! Én is Esztoncsészéztem! 😀
De jót röhögtem!!! Én a Kacsamesék főcímdalát egész gyerekkoromban így énekeltem: “…félned nem kell Esztoncsészben” – gondoltam, ez vmi város. A férjem világosított fel, h. az eredeti szöveg úgy van, h.: “…félned nem kell ezt tartsd észben” 🙂
Vagy: Szellemírtók zenéje nálam: “Hugyidongó”, eredetileg pedig vmi “How do you call” vagy mi 🙂
Úszik a kis hajó, viszi “halottyait”… – énekeltem lelkesen az úttörőtáborban a tábortűznél, és évek teltek el, mire rájöttem, hogy ez egy szomorú nóta, és halottakról van benne szó, nem pedig valami halottyákról, amiket a hajók szoktak vinni.
Úgy látszik, a vízzel lehetett valami bajom, mert a “Balatonnál sej, jaj de jó, úszik a nyaraló
Minden hullámnál fejre áll, és a láb kalimpál”
dalocskában mindig elképzeltem a vízen úszó nyaraló épületét, ami folyton fejre áll és a benne lakók lába naná, hogy kalimpál ettől….
én anyumnak akartam mesélni hogy milyen nagy már az unokája és azt mondtam hogy hónosodik a szörealja 🙂 :)nem pedig szörösödik a hónaalja!nagyot nevettünk 🙂 🙂
Én pedig azon töprengtem, hogy mit keres fenn a fán egy “minta” mókus :)))
Mikor kislányom még három éves volt és mindenhová vittem magammal, szerinte hivatalos ügyeket intéztünk a “pogácsi” hivatalban 🙂
gyerekkori emlékeim:
– tej-hatalom
– éjt nap alá téve
🙂
😀 Ez ééédes!
Nálunk az öcsém, még óvodás korú lehetett és kedvencünk volt a Macskarisztokraták c. mese. Abban az idős ügyvéd, mikor megérkezik a házhoz autóval elkezd dalolászni valami ilyesmit: “tárárá-bummkiii”, na ez öcsikém fejében szépen megragadt csak rosszul. A mesehős a lépcsőn felfele menet is folytatja a dalolászást és amikor az emeletes házban lépdeltek felfele anyával, jó hangosan elkezdte ordítani, hogy “tárárá-BUNKÓ”. 😀 Anyukám teljesen elhűlt, hogy honnan tanulhatta ezt a gyerek, arról nem is beszélve, hogy a szomszédok is furcsán néztek más napig, hogy a 3-4 éves gyerek a lépcsőházban bunkózik. 😀
A tévétorna: a karosszékből álljanak most fel, énekelték benne. Én ezt kisgyerekként valami: karosszékből nyílik a kosár-ként hallottam félre és végig úgy is danolásztam velük.
😀 Imádtam, köszi!
Nekem is eszembe jutott egy történtet!
Lányom úgy 4-5 éves lehetett mikor egy szombat ebédkor fennhangon énekelni kezdte ezt a kis szösszenetet:
– Húsuzsonna, húsuzsonna, jaj de éhes már a banda……..
Kérdeztem tőle, hogy ez milyen dal? Lelkesen mesélte, hogy mindig az étkezések előtt éneklik az oviban. Mondtam neki, hogy ez nem úgy van és a “húsuzsonna” az ” ó Zsuzsanna”. Legörbült szájjal közölte, hogy annak semmi értelme. Azóta is így énekli, ha eszébe jut pedig már 15 éves. 🙂