Segíteni jó!

Emberségből jeles című cikkemben egy néniről meséltem, akinek az kalauz vásárolt jegyet ajándékba.
Szép számmal kapott hozzászólásokat a történet mind itt, mind a Facebookon. Ebből szeretnék egy arra rendkívül érdemeset kiragadni:

“A napokban Budapesten voltam pár napot, az anyukámat vittem kicsit nosztalgiázni…72 éves.
Első úton 2 jegyet kezeltem le a villamoson, mert elfelejtettem, hogy neki nem kell.
Majd jött az ellenőr.
Velem szemben egy hölgy ült, láthatóan ideges lett; az ellenőr előbb az én jegyemet kérte, majd a hölgyét, akiről kiderült, hogy nincs jegye.
Amikor láttam,hogy baj van odaszóltam neki:
– Itt a jegyed, nálam van!
Az ellenőr 10 percen keresztül nézte a jegyet és nem értette hol a titok, amire ő nem jött rá. Majd elment.
A hölgy leszállt a másik megállónál, és odasúgta nekem:
– Köszönöm! Velem még ilyen soha nem történt a Jó Isten legyen örökké magával! – és elment.” (Kiss Ágnes)
(illusztráció)

Talán Veled is esett meg ilyen, vagy hasonló. És pontosan tudod, hogy aznap Te aludtál jobban, nem az, akinek segítettél 😉

Különböző módokon lehetünk segítőkészek.
Én, amikor autóval vagyok a városban, és még nem járt le a parkoló cédulám, mindig végig szaladok a körülöttem levő kocsik mellett, és ha valamelyik ablakában nem látok, odatűzöm az ablaktörlője alá.
Erről is láttam hálálkodó posztokat, és meglepő módon, igen sokan támadták, etikátlannak ítélték meg.
Miért is etikátlan? – kérdem én. Kifizette valaki, és még nem járt le, úgy rendelkezik a saját tulajdonával, ahogy neki tetszik.
Régi iskolapéldája a parkolás ügynek Gergely úr, aki még soha, egyetlen parkolási büntetését sem fizette ki, mert sorba nyeri a társaságokkal szembeni pereket.
De ez egy másik történet.

Számunkra sokkal fontosabb, hogy az emberek jók, és egy-egy téma igazi sztori hullámot képes elindítani, aminek a végén azt látjuk, hogy ez az ország kiemelkedően jól teljesít, amikor az összefogásról van szó!