Természetfölötti hallás

“Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak.”

Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.

Egyszer csak megszólalt az indián:
– Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet- mondta a barátja -, ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
– Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt – mondta az indián.
– Ez őrültség- mondta újra a barátja. Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.

A barátja álla leesett:
– Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
– Nem – válaszolt a bennszülött -, az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
– Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban…,  nem, nem, lehetetlen – hitetlenkedett tovább a barátja.
– Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.

Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
– Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.”