Szabadon mert viselkedni, lavinát indított el! (videó)

Emlékszel még mikor voltál utoljára gátlástalanul szabad? Amikor nem néztél körül, és mérted fel, vajon hányan látnak most? Mikor történt meg veled az legutóbb, hogy megszólalt valahol a kedvenc zenéd, és engedted, hogy ösztönösen jól érezd magad? Talán elindult benned a bugi, és meg merted engedni magadnak, hogy az asztalon verd a ritmust, még dudorásztad is. Persze csak diszkréten, mert ugye viselkedni kell… Gondolkodtál már azon, hogy hol vannak a határaid?

Mi az amit még átléphetőnek ítélsz és mi ami már elképzelhetetlen kategóriás?
Sokunknál van/volt egy pont, ahol elkezdtünk szorongani attól, hogy ösztönösen megéljük a vágyainkat. Ettől a ponttól visszafelé haladni, újra spontánnak lenni, igen nagy meló. Mert már érdekel bennünket, mit gondolnak rólunk.
Vajon miért? Miért fontos ez ennyire? Miért vagyunk hajlandóak börtönbe zárni ösztönös vágyainkat másoktól való rettegésünkben?
Ami még kérdésesebb, hogy mit csinálnak másképp azok az emberek, akik fittyet se hánynak mások véleményére? És ha ilyen embert látsz – Te, aki szorongsz -, képes vagy-e csatlakozni hozzá?

A következő videó példa értékű számomra. Az emberek “viselkednek” egy fesztiválon. Nagyon viselkednek. Még ha a kedvenc zenéjük szól is, és lenne rá lehetőségük, akkor is gyakorlatilag megfagyva hallgatják. Egy ember engedi szabadjára az érzéseit. Csak egy. A többiek nevetgélnek rajta, és videózzák.
Míg nem, egy valaki csatlakozik hozzá. És ez elindítja a lavinát!

Méghogy egy fecske nem csinál nyarat! Fenébe a közmondásokkal!
(Ja, és ne kezdjünk el tehetetlen mérgünkben azzal jönni, hogy “persze könnyű neki, biztos beszívott, nyalt vagy ivott valamit.” Van akinek anélkül is megy ám! 🙂 )

(Gini Papp)

Ezeket is érdemes megnézned:
Az élet rövid, táncolj!
Amikor önfeledten táncolunk
Dupla mellműtéte előtt flash mobot csinált a műtőben!