Lauren Fleishman fotós, a nagyapja halála után egy csomó szerelmes levelet talált az idős ember ágya mellett. 50 évig voltak házasok a nagymamájával. De nem csak úgy házasok, hanem az utolsó percig szerelmes házasok! Ez alapozta meg egy fotósorozatát, melynek a “Szerelmes levelek” címet adta. A gyűjteményében olyan New York-i párok domináns fotóit találjuk, akik már több mint 50 esztendeje élnek együtt. A munka során begyűjtött számos fényképet és hangfelvételt. Meseszép, szívhez szóló sorozatot készített.
“Tényleg nem gondolok az öregedésre! Először is, maga az öregedés is együtt ment végbe, és így az ember nem veszi észre a változásokat. Nem úgy nézel a másikra, hogy ‘ott egy kis ránc, és nem sokkal később, hogy most mélyebb lett’, ez megtörténik de nem figyelsz ezekre a dolgokra. Nem veszed észre igazán… Nem gondolok arra, hogy a férjem 83 éves, és te jó ég 84 lesz! És azt hiszem a férjem se mondja magában ‘te jó ég nős vagyok és megöregedtem!’, és remélem nem is érzi magát annak!”
Angie Terranova – Staten Island, New York
1938.januárjában találkoztunk egy bálban, táncoló párként találtunk egymásra. Egy barátom hívott el oda, azt mondta lesz ott egy csomó szép lány. Egy másik kadét is oda ment hozzá, de elutasította. Én voltam a második aki közeledett hozzá. Még mindig nem tudom, hogy ez egyenruha vagy az arcom vonzotta bennem igazán.”
Jevgenyij Kiszin – Midwood, Brooklyn
“Most leszek 88 éves, a feleségem pedig 85. Szeretnék még 5-6 évig élni, ez minden, amit akarok. Nem akarunk sokáig élni. Ami azt illeti, mindig mondom a feleségemnek, bárcsak élnél 94 éves korodig. Az én létezésemnek még annyi a célja, hogy látni szeretném az unokámat kenyérkeresőként és jó lenne látni ahogyan férjhez megy! Azt akarjuk, hogy olyan boldogok legyenek, mint mi!”
Moses Rubenstein – Sheepshead Bay, Brooklyn
“Lassacskán öregszünk, de nem változunk a szívünkben. Csak erősödik a szerelmünk. Így érzem én, és azt hiszem Ő is így van ezzel. Igen, Ő volt az első szerelmem. Az első és az utolsó.”
Leila Ramos – Williamsburg, Brooklyn
“Ismertük egymást a háború előtt, de nem beszéltünk soha. Ő más lányokkal járt, mert sokkal-sokkal idősebb, mint én. Egy férfi öltöny szabóságban dolgozott szabóként, aztán elvitték a háborúba. Amikor visszajött, azonnal egymásra találtunk és összeházasodtunk. Idén augusztusban 63 éve ennek. A szerelem apránként jött, nem azonnal. Nagyon szépen beszélt velem.”
Golda Pollac – Mill Basin, Brooklyn
“Mi a titka annak, hogy szeretsz? – A titok, az titok. Éppen ezért nem beszélünk róla.”
Ykov Shapirshteyn – Brighton Beach, Brooklyn
“A zenéről kellett leckét írnunk, én képtelen voltam rá, soha nem írtam még a zenéről. Anyám azt mondta kérjem meg ezt a fiút, segítsen nekem, mert Ő többet tud erről a témáról. Elutasított, azt mondta írjam meg magamnak, hogy meg is tanuljam. Végül is megírta, de cserébe azt kérte, hogy menjek el vele és a barátaival szórakozni. Addig soha nem gondoltam rá romantikusan. De tudod, akkor úgy nézett rám, mint egy olyan férfi, aki éppen akkor szabadult a hadseregből, a szexi nőre.”
Sheila Newman – Flatlands , Brooklyn
“Az a fajta lány vagyok, aki azonnal szerelembe esik. Így volt az is, amikor a férjemet megláttam. Azonnal mondtam egy barátomnak, hogy szerelmes lettem. Aztán mégis lecsillapodtam és úgy tűnt elveszítem az érdeklődésemet. De minél jobban megismertem, annál erősebb lett a szerelem érzése. És ez azt bizonyította számomra, hogy már nem csak fellángolás.”
Glora Holtzman – Midwood, Brooklyn
Egy olyan képpel zárom a sorozatot, melyet nem Fleishman készített, hanem személyes kedvencem a témában egy ideje, és Isten tudja honnan szedtem. De ugye Te is érted miért vált azzá? 🙂
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: