A kismamaság, szülés, és még vagy jó 20 év utána úgy jó, ha nem beszélgetsz más anyákkal. De főleg nem szülés előtt, vagy után, na de játszótéren semmiképp! Én azért is toltam ki az időt, mire az anyaságra adtam a fejemet, mert tudat alatt, valahol mélyen, a zsigereimben, mindig is éreztem, hogy ezt fogom a legnehezebben tolerálni. Abban biztos voltam, hogy én aztán senkivel nem fogom megvitatni a szülés körülményeit, a szoptatás és egyéb témakör szintén tabu kategóriás lesz. Nem hiszem, hogy azért hozunk világra egy gyereket, hogy elveszítsük az identitásunkat, a nyitottságunkat a világ egyéb témáit tekintve, és innentől kezdve csak róla tudjunk beszélgetni. Ezért, ha bárki próbálta a gyerek témát kicsit is tovább feszegetni mint amennyit én elviselhetőnek találtam, nagyon gyorsan témát váltottam alattomosan. Imádom én a lányomat, na de hát álljon meg a menet…
Azért még élénken él az emlékezetemben amikor mindenki aggódva próbált tanácsokat adni a mennyit kéne ennie, és szarnia témakörben, és főleg a legközpontibb kérdésre: SZOPIK MÉG?!
Erre néha a párom válaszolt már amikor látta, hogy bekékültem, sokatmondóan megsimogatta a fejemet és annyit mondott: – de még hogy, csak mostanában kevesebb az ideje rá!
Ezt az okosabbak értették, a többieknek meg tök mindegy …
A napokban rátaláltam a Kismama blog facebook oldalára, és szétröhögtem az agyam, mert a legtöbb párbeszéd tök ismerősnek tűnt. Köbösacc ez az amitől be voltam rezelve gyerekvállalás előtt… 🙂
Hülye kérdések, frappáns válaszok a várandósság idejére! Kattints RÁM!
Hülye kérdések, frappáns válaszok (ha gyerekvállalás előtt állsz, sürgősen magold be őket, hidd el kelleni fog!):
– Na, és van elég tejed?
– Mi az, hogy?! Beszállítok a Milkának!
– 8 hónapos és még nem mászik?
– Lehet, hogy még nem mászik, de tegnap lekúszta a Bécs-Budapest maratont.
– 6 hónapos és még mindig csak anyatejet kap? Miért nem adsz neki egy kis jó körömpörköltet? Azt biztos megenné!
– Pacallal, a tatárbifsztekkel és sült disznóvérrel is próbálkoztam már, de ő valahogy ragaszkodik a tejhez.
– Jaj, de édes baba! Na és kire hasonlít?
– Nem tudom, be voltam rúgva és amilyen sokan azon a bulin voltunk…
– Mitől ilyen sovány ez a gyerek? Nem adsz neki rendesen enni?
– Úgy döntött, fényevő lesz, ezért evés helyett a napra visszük. Mi tiszteletben tartjuk a gyerek döntéseit.
– Micsoda hurkák! Nincs ez a baba kicsit elhízva?
– Csak UPDATE 1 anyatejet kap és minden nap 12 órában nyomja a fekvőtámaszokat a játszószőnyegen, azóta sokkal szálkásabb.
– Másfél éves és még nem beszél?
– De igen, 4 nyelven is tud, csak tudod nem áll szóba akárkivel.
– Még mindig pelusos?
– Hát, igazából születése óta szeretne a wc-be pisilni, de úgy döntöttünk, kényelmesebb nekünk, ha pelus van rajta, majd ha 18 lesz, levesszük róla…
– Nem beszél?
– De igen, csak még nem jöttünk rá milyen nyelven.
– Tiéd?
– Nem, a babakocsihoz adták…
Újdonsült apukát megkérdezik:
– De szép baba, fiú, vagy lány?
– Nem tudom, a feleségem szokta pelenkázni…
– Rossz baba?
– Nem, sokat iszik, későn jár haza, de ezt leszámítva egész jó!
Mikor megállapítják, hogy hasonlít ránk:
– Komolyan?! Pedig örökbe fogadtuk!
Talpig rózsaszínbe és megkérdezik, kislány?
Válasz: “Nem kismalac, azért rózsaszín!”
– Egy éves és meg szopizik?
– Nem tudtad, hogy brit kutatók szerint jobb érettségi eredményt érnek el a 18 éves korig szoptatott gyerekek? Mi biztosra akarunk menni.
Szürke-kék focis szabadidőruha Marcin…
– De szép kislány, hogy hívják?
– Márton…
– De miért adtatok neki fiú nevet…?
Babakocsiban toltam haza a gyerekorvostól a pár hónapos kisbabámat.. persze ordított szegény… erre két idős néni megszólít: – jaj mi a baja csak nem éhes???
– Nem tudom, most találtam…
Én hordozós anyuka vagyok, és amikor megyünk postára, zöldségeshez, orvoshoz, vagy csak egy sima sétára, valaki mindig megkérdezi?
– Jó ennek a babának ez a kendő? Nem fog el deformálódni?
– De, természetesen azért szültem meg, hogy eldeformáljam, mert imádom az eldeformálódott gyerekeket…
Balatoni hétvégéről tartottunk haza a 3 hónapos gyerekkel, apa vezet, anya hűségesen hátul a kicsivel. Közúti ellenőrzésen rendőr megkérdezi: – Maguké a gyerek?
– Nem, találtuk, és a kocsi is lopott…
1. Ikrek?
– Nem, az egyik gyerek, a másik a vacsora.
2. Kislányok? (full pinkben)
– Majd eldöntik, ha felnőnek.
Na, ezután ezt olvasd! Garantálom, hogy nem bánod meg! 😀
5-6 hónapos volt a fiam :
– És miket tud már?
– Ül, áll, öl, és természetesen visszahozza a labdát!
– Tiszta apja…
– Még jó, legalább nem kell magyarázkodnom..
– Kap levegőt? (a kendőben)
– Nem egy oxigénhiányos félholt gyereket hurcolok, mert az olyan jó! (meglepődés, csend majd)
– Jaj, csak vicceltem …
– Igen, én is.
– Még mindig nem szoba tiszta??
– De, szoba tiszta csak annyira szeretek pelenkázni hogy rá adom..
Szürke farmer virághímzéssel, rózsaszín felső, pink-fekete babakocsiba a lányom.
– Kisfiú?
– Nem kislány.
– Jaaaa! Akkor miért van rajta szürke nadrág?
– Mert jól áll neki vazze…
– Jaj, veletek alszik? Sose szokik ki onnan!
– Nem baj, majd ha lesz neki nője, mi is befekszünk közéjük és akkor egálban leszünk!
– És jó baba?
– Most hoztuk ki az előzetesből, amúgy nem lehet rá panaszunk.
– Jó baba?
– Miért, van rossz is? Mit értenek ez alatt?
Válasz, hogy átalussza-e az éjszakát.
– Nem mert nem olvasta a szakirodalmat hogy neki már át kéne.
– És beszél már?
– Persze, a Walesi bárdokat tanuljuk…
Amikor terhes lettem, mindenki megkérdezte, hogy a férjed mit szól hozzá? Együtt csináltuk, mit szólna? Aztán az ötödik ilyen után mondtam, hogy először megrugdosott, de aztán beletörődött…
Ajánlott olvasmány: Etelka-módszerrel a hiszti ellen
Vállalhatatlan gyerekfotók, ha rosszat akarsz álmodni – itt!
Hát én még sosem regisztráltam és kommenteltem…De most!
Átestem ezen – és még valószínűleg egy ideig érintve leszek. Én is így gondolom, nekem is túl intim a kérdés, hogy “Van tejed?” “Jól szopik?” A szomorú az, hogy én ezt próbáltam őszintén megmondani tágabb család egy tagjának és sértődés lett belőle. Bezzeg, ha azt mondom, hogy – “Naná, az van a kávédban is, amit iszol….olyan sok van” De a milkás válasz is nagyon jó… 🙂 Köszönet a gyűjteményért!
Akkkor inkább vagyok entellektuális new age anyuka, mint egy lúzer aki csak hümmög és behúzza fülét-farkát mikor egy nyilvánvalóan rosszindulatú vén banya vagy akárki sértegeti a gyerekét illetve az ő legbelsőbb szférájában (pl szoptatás) turkál. A fikázó sajnos csak jobban felbátorodik ha nem szólunk neki vissza.
Én is hordozom Manóm, és folyton nekünk vágják a kérdést: -Kap levegőt ott az a gyerek? egy ideig magyaráztam, most már csak annyit mondok:-nem, már két gyerekem fulladt meg a hátamon, sőt hármat el is hagytam.
Én csak a szoptatás kérdésköre kapcsán jegyzem meg, mennyire meglepett, hogy most erre az írásra akadtam, nem is olyan régóta központi jelentőségű téma az életemben, világra hoztam egy gyönyörű kisfiút András Álmost. A szoptatással úgy gondoltam, tisztában vagyok, elolvastam minden létezőt róla, azt hiszem lassan elmehetnék laktációs tanácsadónak is az lll-be… Sosem értettem, hogy a kismamáktól első körben miért azt kérdezik vének, nemvének egyaránt hogy “szoptat-e”.. van e tej… szopik e a gyerek. Szoptatás szoptatás hátán.. Már mikor még várandós se voltam már akkor idegesített ez a jelenség nem értettem miért olyan központi jelentőségű.. Aztán meg kellett tapasztalnom, hiába olvastam én el mindent néztem “tutorialokat”.. nem megy. Hónapok óta ‘szenvedek’ vele néha hajnalokba nyúló vagy akkor kezdődő fejések, próbálkozások kezdték elültetni azt a bogarat a fülemben, hogy nem leszek jó anya, hisz még csak az elején vagyunk és ezzel sem bírok megbirkózni. Mindebből azt akartam kihozni, hogy bár idegesítő a sok kérdés nekem a szoptatásos téma kifejezetten irritáló volt és nem értettem a miértjeit, na most már értem. És megint csak értem és igenis értem… Értem miért olyan fontos, miért kérdeznek első körben erre (ez persze nem szolgáltat alapot a kérdések feltétlére nem ezt akarom mondani) a régi motorosok, vagy más kismamák. Egyébként bármilyen irritáló is tud lenni egy egy kérdés, ha legyőzöd az ellenszenvet amit e jelenség iránt érzel, még megláthatod benne a jót is. Én nem egyszer jutottam értékes tanácsokhoz, véleményekhez ezáltal, szóval ez egy másfajta lecke talán.. Fogjuk vissza az ellenszenvet válaszoljunk ha nem idióta a kérdés és KÉRDEZZÜNK VISSZA 😉
Almatea, teljesen osztom a véleményed!
😀 Nagyon örülök Neked Emese, köszönöm hogy klaviatúrát ragadtál, és leírtad ezt nekem, nagyon értékelem! 😉
Szép estét: Gini
Egy ismerősömnél találtam a linket és most olvasom talán először az írásod. Nagyon jót derültem rajta és feltöltött. Ha nem aludna a család, akkor biztos hangosan röhögök. Persze én nem az a típus vagyok, aki többségét vissza merné szólni (nem vagyunk egyformák ugye mi sem, ahogy a gyerekek sem:), de sokszor tudnám mondani én is!
Legközelebb ha szembejön az egyik kérdés, majd eszembe jut az írásod és gördülékenyebben megy majd a válaszadás 😀
(A SZopik még? kérdés sokszor szembejön:)
Én is köszönöm neked!
Sajnálom, hogy csalódtál almatea, nyilván nem bennem, hanem abban amit hittél, vagy gondoltál rólam 😉 Nem vagyok new age anyuka, minden porcikámmal imádom a lányomat, de ha olvasgatod mások hozzászólásait, láthatod, hogy nagyon sokan érzünk egyformán ebben a kérdésben. Egyrészt halálosan fárasztó ugyanarról beszélni egyvégtében (ez más témával is így van), másrészt a gyerek is egy intim terület, főleg a szoptatás és hányfelé repedt a gátad, amit harsányan hallok megvitatni egy-egy homokozó partján.Aztán meg, egy bizonyos kor fölött – gondolom -, már nem adod az energiádat mindenkinek szívesen. Én így vagyok ezzel. Ezért élem úgy az életemet, hogy rövidre zárom, ha valami kimerít, lehúz. Lehet másról is beszélni. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy másról nem beszélünk szívesen, “mi”, a bunkó-laza anyukák.
Varga Anikóval értek egyet. Nem értem, hogy miért kell ellenségesnek lenni, ha valaki a gyerekünk felől érdeklődik. Minden nő ösztönösen vonzódik a kicsikhez és próbál beszélgetést kezdeményezni az anyukával, ami természetes, hogy szokásos kérdésekből áll. Vagy ez valami új entellektuális new age-anyuka stílusirányzat, hogy legyünk bunkók és akkor tyű de laza anyukák vagyunk, mert mi felette állunk a szokásos “pelenka-szopás- mászás” háromszögnek? Szerintem meg mindenkinek jólesik ha kedvesen válaszolunk és ha kell akár huszadszorra is. Örüljetek neki, hogy vannak még emberek, akik nem mennek el szó nélkül mások mellett.
Gini szeretem a blogodat, de bevallom most kissé csalódott vagyok 🙁
Amit kihagytatok:na es…mikor jon a kisteso?? Vagy,nem rossz neki,hogy nincs testvere? Ezt alt.olyanok kerdezik akiknak 1 gyereke sincs…es a te gyereked meg nehany honapos.egy ido utan azt valaszoltam,h eppen ikerterhes vagyok vagy,h kioperaltak a mehemet mert komplikacio adodott szules kozben. Erre nem kerdeznek tobbet….
Bazinagy ikerbabakocsival vergődöm a keskeny járdákon. Megállitanak.
– Jaj, de szépek! Mennyi idősek?
– 6 hónaposak (7, 8, stb.).
– Ikrek??? (őrült vigyorgás)
– Nem. Az egyiket szültem, a másikat loptam.
Durcás néni el.
Azóta 17 évesek a lányaim, de még mindig ez a szitu, ha az életkorukra terelődik a szó…. :/
Ejj, ne vedd Magadra, csak vannak, akik olyanoknak is adnak tanácsot, aki nem kér 🙂
Hát ez marha jó 😀 Az én gyermekem jó étvágyú ha az étel a fogára való.Egyébként ő is, (hogy a fent leírtak közül az egyik szavaival éljek) fénnyel táplálkozik és minden mást unszolásra fogyaszt el.Természetesen ettől még nem alultáplált a gyerek,mégis sokszor kaptam rosszindulatú jelzőket az úgymond gizda testalkata miatt. Hát mit mondjak…olyan mint az apja.Naponta egy fél disznó is elfogy de abból csak az energiaszintje nő,semmi más 😀 …Kár,hogy anno nem volt ilyen frappáns válaszom!
Ez kééédz!Sírok! 😀 😀
Nagyon örülök, hogy jó tanácsokhoz jutottál. Én itt arra szerettem volna felvértezni a “soronkövetkezőket”, hogy ez a standard, nyomasztani fogják őket a sok kéretlen tanáccsal és ostoba – néha intim – kérdéssel.
Érted? A kéretlenekről van szó 🙂
Nem tudom, miért ez az ellenségeskedés, nagyon hasznos tanácsokat kaptam a játszótéren anyukáktól. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor a héthónapos lányom már semmit nem akart megenni, azaz sem szopni, sem tejet inni nem akart (még 92-ben volt, akkor nem volt ekkora cirkusz a tejjel). Gyerekorvos széttárta a kezét, fogalma sincs, mi lehet a baj. Egy anyuka, akivel pedig ritkán beszélgettem, azt mondta, próbáljam ki a joghurtot. A kislányom valósággal rácuppant a házilag készült gyümölcsjoghurtokra. Elmondtam a gyerekorvosnak, hogy végre valamit eszik a baba, erre bekattant az orvosnak, hogy hátha tejcukor-érzékeny. Végre elküldött kivizsgálásra, igazolták a problémát, kaphattunk laktázenzimet meg épp akkor kezdték gyártani a laktózmentes tejet. A gyümölcsjoghurtot iskolás koráig nagyon szerette. A jószándékú anyatársra ma is hálás szívvel emlékszem. Nem kell cinikusan fogadni a jótanácsot. Miért ne segíthetnénk egymásnak?
Hát ezen aztán könnyesre nevettem magam 🙂 Köszönöm 🙂
Hajrá-hajrá! Drukkolok és feltétlenül írd meg mit műveltél! 😀
Köszönöm! Annyira jó lett ez, hogy félhangosan visítok így este 23:18 magasságában, hogy fel ne ébresszem a családot. Esküszöm, kedvem lenne némelyik poént elsütni. S lefényképezni a döbbent/meglepett arcokat, hogy egy fényképalbumot csináljak belőle!