Egyet előre léptünk mi, a lábainkat használni tudó, akadályoktól nem rettegő emberi példányok a tolerancia göröngyös útján!
Mozgássérült embertársainknak megkönnyítettük – legalább egy helyen -, a vízbe jutás útját, ha ők is szeretnének örülni egy kicsit a nyárnak, és nem feltétlenül az ‘akadálymentesen’ gőzölgő aszfalton. Emelem kalapom! – még akkor is ha kissé cinikusra sikerült a felvezetés…
Osszátok meg, hogy mindenki értesüljön róla – mielőtt lehullanak az első őszi falevelek -… 🙂
Szerző: Gini Papp – Zacc
Képek forrása
Miért csak ezen az egy helyen? Mert a többi strand még nem adta be a pályázatot az EU-s támogatásra! Mert ugyi csak úgy, magánszorgalomból, magáneröböl nem fognak ilyesmire pazarolni kemény milliókat, amikor azokra sokkal sokkal nagyobb szükség van a stadionok építésénél!
Ez valóban nagy esemény, a gesztus pedig szívmelengető. De! Miért csak ezen az egy helyen? Több együttérzéssel, nagyobb rugalmassággal, ötletekkel szinte mindenhol megvalósítható lenne. Pár évvel ezelőtt Stockholmban jártunk. A mozgáskorlátozottak mindenhol jelen voltak. Múzeumok, templomok, sok lépcsős épületek. Hogyan? Két fa- vagy vassín volt lefektetve minden lépcsőn és egy kapaszkodó mellette. Sok helyen még segítségre sem volt szükség, egyedül felhajtottak. Gondolom, tanulmányútra ide is elutazhatna egy-két illetékes.