Mentsd az esőerdőt! – üzeni Gizella néni pólója…

„Megpillantottam Gizella nénit a Bikás parknál, ahogy lassan csoszogott haza kora délután a boltból, húzta a kis kocsiját maga mellett. Görnyedt hátával a földet nézte. Később szégyent éreztem, hogy nem az elesettsége ragadott meg. Végig sem gondoltam, hogy fog ez a néni átjutni egy lámpaváltásnál a négysávos úton. Honnan van neki »Save the Amazon« Greenpeace-pólója? – gondoltam.

Odaléptem hozzá: – Segíthetek? – Igen – jött a válasz. De ezen a rövid úton, amíg a házuk előtti padhoz kísértem, mégis (úgy fél óra alatt) többet kaptam tőle, mint választ az előző kérdésemre.

– 78 éves vagyok – mondta. Mesélt arról, hogy lecsót főzött tegnap, és ma is van még egy kicsi belőle, azt megeszi, ha hazaér. Az egyik szemére vak. Nem tud cipőt húzni a lábára, mert puffadt, ezért papucsban jár. Még belegondolni is borzasztó volt, amikor átkeltünk a zebrán, hogy ő minden bevásárlásnál megteszi ezt az utat. (A negyedéig jutottunk a zebrának, amikor a lámpa pirosra váltott.) Innen már csak az autósok türelmében bízhattunk.

Erősen kapaszkodott a csuklómba, amíg mesélt. – Egyedül élek, a lányom és a férjem is meghalt már. De azért a szomszédaim sokszor rám néznek. – És tessék mondani, szokott járni ki Önhöz az orvos? – kérdem. – Nem, csak felírja ami kell, és elmegyek a gyógyszertárba érte. De múltkor is ott kellett hagynom ötöt, mert nem volt rá pénzem. Kell enni is – így ő.

A szívem szorult ettől a nénitől, akire a pólója miatt lettem figyelmes. Azt is megtanultam, hogy egy figyelmetlenül otthagyott autó mennyire megnehezíti a közlekedését, hiszen nem tud fellépni könnyen a járdára. Olyan rész kell, ahol van egy kis lejtő. A néni nem panaszkodott. Csak tényeket közölt. Adtam neki egy-kétezret. Többször visszautasította. Olyan jó volna, ha legközelebb kicsit gazdagabb feltétekkel ehetné a lecsót – gondoltam.

– Készíthetek egy fotót? Meg szeretném mutatni a barátaimnak Gizella nénit – kérdem. Hozzájárult és azzal engedett utamra, hogy »gondolok majd magára«. Nem, Gizella néni! Én gondolok majd magára… – ez járt a fejemben. Találkoztam egy *emberrel*.

Nem hiszek a véletlenekben. Gizella néni üzeni nekünk, hogy mentsük meg az őserdőket! (Nem tudja, honnan kapta a pólót.)”
/egy Greenpeace aktivista bejegyzése/

Hány ilyen Gizella néni van vajon akinek csak fel kell ajánlanunk a segítő kezünket?
És ha ott állunk mellette megtesszük?

Szerző: Gini Papp – Zacc
Forrás