A videónak, amit hoztam, olyan csattanója van, amitől könny szalad a szemekbe. Mindössze 2 perc, de eléri a célját, nálam legalábbis elérte.
Igaz történeten alapul, mely Irakban játszódott le egy árvaházban. Ezzel szeretné népszerűsíteni egy indiai alapítvány az örökbefogadást. Miután megnéztem, olvasgattam a hozzászólásokat, és szíven ütött Vikas Shirodkar megjegyzése alatt:
“Csodálatos és megható. Mint örökbefogadó apa, csak azt tudom mondani, megváltozott az életem, a lányom szeretetétől. És ez a film emlékeztetett az örömre, amit miatta érzek, ugyanakkor eszembe juttatta édesanyámat, akit tavaly veszítettem el. Annak ellenére, hogy olyan szerencsés gyerek voltam, aki 57 évig élvezhette az anyja szeretetét, még mindig hiányzik. Vajon mit érezhet az az ember (gyerek), aki nem érezhette milyen az anyai szeretet?”
Több örökbefogadott embert is ismerek, az egyiküknek három saját gyermeke született (férfi), de azt hiszem nem láttam még szeretőbb apát nála. Az okok odafent vannak, ott hagyjuk. De a véletlenekben továbbra sem hiszek…
Minden tapasztalatunk jó valamire…, valamire, amiről talán csak akkor tudjuk meg az igazságot, ha már visszarepültünk a csillagokba.
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: