Az örök szerelem emlékműve, a Bory-vár (fotók)

A nyár utolsó napjait a velencei-tónál töltöttük tekintve, hogy előtte a párom az onkológián “nyaralt” a Kék golyó utcában. Ez a nyár így számunkra amellett, hogy idegőrlően, fáradtságosan és betegen telt, szólt az élet szeretetéről, a megértésről, az elfogadásról. Lecsapódott a fejünkben Buddha mondata: “Azt hiszed, hogy van időd…”. Nos, most már tudjuk, hogy nincs. Meg kell tenni mindent, ami a pillanatról szól, és abban benne is maradni. Nem egyszerű, de tanulható – jelentem -. 

Tehát a velencei-tó… Két napig esett az eső, nem szakadt, csak úgy zavaróan cseperészett, ezért úgy gondoltuk, csak azért sem maradunk a ház foglyai – a fürdő már sok volt addigra -, ezért szétnézünk a környéken. Elmentünk Székesfehérvárra, és ha már ott voltunk elintéztek valamit az Alba-plázában. Nyaralok végre és ahelyett, hogy kerülném a nyomorult plázákat, és mindent ami a városra emlékeztet, megint benne találom magam egyben… Pipa lettem magamra egy pillanatra. Vadul tallózni kezdtem a telefonomat, milyen látnivalók vannak a környéken, mert ha a fene fenét eszik is, szakadhat az eső, mi akkor is nevezetességeket fogunk keresni és ha rommá ázunk, akkor is végigkajtatjuk. A ló másik oldala, naná! Szóval csak becibáltam a családot a szemerkélő esőben – na jó, nem csak szemerkélt, mert elmaradtak a híres “királyi napok” is – a főtérre, és erőltetetten végigjártuk a kézműves sorokat. Megvettük a kötelező kürtős kalácsot, a gyereknek a vásárfiát, és kerestük a romokat. Pont az orrunk előtt zárta kulcsra a kaput a jegyszedő. Ó, remek! – gondoltam, miközben bámultunk be áhítozva a réseken, mint akik egy katasztrófa sújtotta területről érkeztek a földi paradicsomba, de oda bizony nekik nincs bejárás. No, akkor holnap! – jelentettem ki magabiztosan, és az eső lehetőségét még csak latba se vetettem.
Este, nyugodtabban néztem végig a környékbeli lehetőségeket, és természetesen a facebookon jött a megmentő ötlet, a fehérvári születésű barátnőmtől: “Bory-vár megvolt?” – kérdezte.
Hát, nem! Nem volt meg. Romok? Újabb romok? – jöttek a sztereotípiák, majd rábuktam a guglira.
Te ismerted a Bory-vár történetét? Tudtad, hogy nem romok fogadnak, és nem is nagy közpénzből, szolgák által felhúzott erődítmény? Kérlek szépen, ha  a Tádzs Mahal a köztudatban élő szerelem emlékműve, akkor azt kell mondjam, hogy ez itt a mi saját, egyedi, tökéletes Tádzs Mahalunk! A vár minden zugába beleszerettem. Zsilipeket nyitott meg a szívemen, szédülten, bepárásodott szemmel bolyongtam a kertben és a falak között. Olyan áhítattal jártam végig, mintha nekem építették volna…
Megpróbáltam mindent lefotózni, de úgy hiszem a felét sem tudom megmutatni annak, amit én láttam. Főleg nem annak, amit éreztem…

A Bory név, a szobrász és festőművészt takarja, Bory Jenőt (1879-1959), aki 1930-tól, 40 nyáron át, saját elképzelései alapján építette meg gyönyörű lovagi várát magának és imádott feleségének, Komócsin Ilonának, aki szintén festőművész volt.

(Kattints a képekre, hogy teljes méretben láthasd!)

Már kívülről megcsap a szerelem illata. Átitatja kívül-belül.

Ez az ember – alkalmanként képzőművész barátai segítségével – saját kezével építette ezt a várat szerelmének és magának 40 nyáron át! 3 műtermet és egy kápolnát is magában rejt ez a csoda. Nyitott szemmel kell végigjárni a kertet is, mert mindenhova rejtett valamit, ami felesége iránti teljes odaadásáról mesél…

Számos helyről néz rád a nő, akit imádott. Verseket írt hozzá, szoborba öntötte, megfestette, milliónyi köszönő szót kapott tőle.

Az egész épület egy folyamatosan változó szoborként hat. Minden él, és lélegzik körülötted. 

A kertben és az épületben található több mint 500 műalkotást lehetetlen lenne megmutatni itt, de nem is ez a cél, hanem hogy menj el, és engedd, hogy elvarázsoljon ez a páratlan műemlék, és a szerelem, amit sugároz magából.

Látogass el az Öreg-hegyre és engedd, hogy elvarázsoljon Boryék szerelme, nem bánod meg!

A Bory-vár weblapja

Egy fantasztikus drón felvétel a várról:

(saját fotók)