“Eladom magam!” – állati jó álláshirdetés az OLX-ről!

Potyogtak a könnyeim az alábbi sorok olvasása közben, mert eszembe jutott, hogy amikor a válásomat követően – kicsúszott alólam minden – azonnal el kellett helyezkednem, mindenfelé bedobáltam az önéletrajzomat. Gondolom korban már a “hamarosan elhúz szülni” kategória lehettem, mert édes kevés helyről szóltak vissza, hogy legalább meghallgassanak. Mégiscsak eljutottam egy bizonyos céghez, ahol csoportos interjúra kellett beülnöm. Majdnem sírva fakadtam, pedig talpra esettnek mondanám magamat, amikor megláttam, hogy 4, nálamnál legalább 10 évvel fiatalabb, pályakezdő sráccal ültettek be. Amíg ők könnyedén válaszoltak angolul a milyenek voltak a gimnáziumi évek kérdésre, én arra sem emlékeztem már, hogy voltam gimnazista. Minden kérdésnél vért izzadtam, végezetül feltették az i-re a pontot azzal, hogy: “Mondd el, miért Te vagy a mi emberünk, miért téged vegyünk fel?”. A srácok gyönyörű mellébeszélésbe fogtak, soroltak mindent… Tovább akarom képezni magam a cégnél, karriert akarok építeni satöbbi… Mire hozzám ért a kör bepipultam és ezt mondtam:

“Azért én vagyok a legalkalmasabb, mert most váltam el, a férjemnél maradt mindenem. Ha beledöglök is, meg kell keresnem a havi két kilót, és mivel területi képviseletről van szó, én aztán eladom az anyámat is most.” Nyilván nem kell kitérnem a visszahívás részre 🙂

Szóval jöjjön az OLX-en talált hirdetés, amitől visítottam, és garantálom Te is fogsz!
NE sajnáld rá az időt!

Foschtalitschka edition – a legjobb Golf hirdetés ITT! 😀

“Eladom magamat!

Ez a hirdetés kizárólag munkaadóknak szól, tehát szervkereskedők, könnyű és megfizethető gyönyört keresők, és egyéb idióták kérem, ne olvassák tovább! (Továbbá semmi szükségem olcsó megjegyzésekre a hirdetés tartalmát illetően sem, így az erre ösztökélő vágyat is kéretik elfojtani.)
Megunva a hosszú ideje tartó álláskeresés fáradtságos, és rögös útját, úgy vélem, elérkezett az idő, hogy engem keressenek, és ne fordítva. Tehát az alábbiakban ecsetelem az elvárásaim, és mindazt, amit tudok nyújtani. Ha ez felkeltette komoly érdeklődők figyelmét, akkor örömmel állok a rendelkezésükre, amennyiben megfelelnek a feltételeknek.
A jelentkezőkkel szembeni elvárások:
– Ne légy rabszolgatartó! Ember vagyok, és van magánéletem, tehát ez a mai, elviekben működő európai normákhoz igazodva nekem a következőt jelenti: hétfőtől –péntekig örömmel dolgozom, lehetőleg 8-16-ig. És nem, nem fogom ledolgozni a munkaközi szüneteket, mert ez jár. Még akkor is, ha nem ez a trendi. Nem fogom megkérdezni, hogy kimehetek-e pisilni. Betegen nem fogok bejárni dolgozni. Ki fogom venni a szabadságom.

– Biztosítsd a munkafeltételeket! Nem fogok venni magamnak munkavédelmi felszereléseket, sem megfelelően működő gépeket, sem egyebeket azért, mert ezen spórolsz. Rajtam ne spóroljál! Nem oldom meg! Ha valamit elvársz, de nem biztosítod a feltételeket, akkor nem fogom megcsinálni. (Ha te egy zokogó magyar vállalkozó vagy, akkor remélhetőleg már most kiderült, hogy nem én vagyok a Te embered!)

– Megfelelő fizetés. Ez magáért beszél. Ez a mai világban minimum is 100 ezer forint(de inkább 150), és a munkába járás költsége, vagy a szállás költsége. Tudom, hogy kint az utcán sorban állnak az emberek tizedennyiért is, hallottam már ezt. És láttam , hogy ebből a sorból hány a valóban megfelelő. Így nem nagy elvárás az anyagi megbecsülés. Bármennyire is hihetetlen, egy munkahelyen a fizetésért dolgoznak az emberek, nem azért mert az annyira nagyszerű dolog, bár ez sem kizárt, csak igen ritka.( Te hány fehér elefántot láttál már? ) És nem a főnök csillagszemei motiválnak, hanem a fizetés. Bezony.

– Gerinc. Ha jelentkezel, és ne adjisten, még be is hívsz egy interjúra, akkor válogasd meg az ígéreteid! Ha azt mondod, majd jelentkezünk, akkor jelentkezz is! Akkor is, ha nem veszel fel! Mert bunkóság, és kegyetlenség egy álláskeresővel szemben, ha Te megígérsz valamit, és nem tartod be. Vállald fel, hogy nem veszel fel, mert ha arra volt időd Neked, vagy a titkárnődnek, hogy behívjatok, akkor erre is szánjatok időt! Köszönöm!

– Próbamunka! Nem fogok próbamunkázni. Nem fogok senkinek ingyen dolgozni egy fél percet sem, mert az ilyen próbamunkások végzik el végül ingyen a munkát, amiért utólag kiderül, hogy egy petákot sem akarsz fizetni. Persze, hogy jól csináltam, és ügyes vagyok a nap végére, csak aztán szürkeszamarasat játszol, mikor ígéreted ellenére mégsem jelentkezel. És ez nekem pénzbe kerül, tudod? Odautazni, meg vissza, meg enni közben, ésatöbbi. Szóval, nem.

Sorolhatnám még az elvárásaim, de szerintem a fentebb kifejtettekben elég egyértelmű voltam. Olyan munkáltatók jelentkezzenek, akik emberszámba veszik az alkalmazottjaikat, és úgy is bánnak velük. Természetesen akad bennem is rugalmasság, de ezek voltak azok a dolgok, amikből nem szeretnék engedni. És hogy mit nyújtok ezért?
(Kérlek keresd meg a hirdetés második felét, mert egyben nem fért el ez a sok-sok karakter!)”

(OLX hirdetés 1.rész) Tovább is van bizony…. 😀

Amit tudok nyújtani:
– Papírokat nem tudok nyújtani. Van ugyan végzettségem, de az élet jónéhány területén megfordultam már, ezeket részletesebben kifejtem. De nem a papírjaim fognak dolgozni, hanem én.
– Kreatív vagyok, és sokoldalú. Tudok írni és olvasni például, ezért nem lehettem közmunkás. És amúgy is tudok írni. Ha ilyen munkát akarsz nekem adni, akkor boldoggá teszel. És ha boldog vagyok, akkor hidd el, nagyon sokat tudok dolgozni.
– Lelkiismeretes vagyok. Ha te szarsz a fejemre, én akkor is tisztességesen meg fogom csinálni azt a munkát, amivel megbíztál.(Persze, ha szarsz a fejemre, akkor nem fogok nálad dolgozni sokáig.) Mert a munkát szerintem csak jól érdemes megcsinálni, már csak azért is, mert az én kezem közül kerül ki. És ez a szarlapátolástól kezdve az emberek irányításán át mindenre igaz.
– Tanulékony vagyok. Ha nem tudok valamit, akkor megtanulom, és lehet ezzel jobban jársz, mint valami törődött, de kitanult szakival, aki egész nap az orrát túrja. És hidd el, sokmindent megtanultam már.
– Mit tanultam meg. Feltalálom magam a vendéglátás területén, főleg a konyhában, és nem csak a sárgarépapucolás tekintetében. Tudok cukrászkodni. Pékeskedni is.Járatos vagyok a kereskedelem területén. Kimondottam szeretem a szociális munkát, és ha emberekkel kell foglalkozni. Dolgoztam fával, és vassal. Van tapasztalatom csoportok irányításában. Tudom, mi az a számítógép. Még akár operációs rendszert is telepítek rá. Tisztában vagyok a raktározással, és minden azzal kapcsolatos dologgal. Tudok idegen nyelvet, még ha szánalmas szinten, de akkor is! És még számtalan dolgot tudok, de ha mindent leírnék, akkor az már egy könyv lenne. És amit nem tudok, majd tudni fogom!
– Az emberi faj tagja vagyok, hím egyed, 37 éves. Gyönyörű barna szemeim vannak állítólag, és remekül ráérzek az embertársaimra. Például, ha büdös, meg ilyenek. Jó a fizikumom, de nem vagyok erőművész. Rendelkezem állítólag humorérzékkel. Egyesek szerint antiszociális vagyok, és elviselhetetlen. (Nem akarok csak jókat írni magamról, mert ez nem volna tisztességes.) Akik mindenesetre ezt állították rólam, már nem élnek. Nem politizálok. Nem pletykálok. Megbízható vagyok, kivéve, ha titkokról van szó. A leendő munkahelyemet Veszprém-Székesfehérvár viszonylatban képzelem el, ha máshonnan jelentkeznél, csak akkor tedd, ha biztosítasz szállást is. Emberit, nem egy lyukat.
Ami nagyon fontos. Szívesen lennék juhász, már csak a szemeim miatt is, de ahhoz nem értek. Egyéb állatfajokat már nem szeretnék terelgetni.
Ha bármi kérdésed van(Ez azoknak szól, akik épp komoly ajánlattételt fontolgatnak a fejükben!), örömmel válaszolok, bár egyelőre a kapcsolattartást itt az oldalon keresztül intézzük!
Szeretettel:
Én

A hirdetés második fele! …és nem tud leállni 🙂 Munkáltatóbarát verzió:

Eladom magam! (munkáltatóbarát verzió)

Mivel előző hirdetésem teljes kudarcba fulladt az álláskeresés területén, kénytelen vagyok újra áruba bocsátani magam. Főleg, hogy két napja rémálmok is gyötörnek, olyan csúnya dolgokat írtam. Azt álmodom, hogy egy nagy téren vagyok, macskakő borítja. Körülöttem sűrű körben gyárigazgatók, csinos személyzetislányok, szomorú vállalkozók, és pingvinek vannak. (Ha valaki tudja, a pingvinek hogy kerülnek az álomba, kérem segítsen, mert ennek a megfejtésére képtelen voltam.) Namármost, mindenki, aki körbevesz, érezhetően megvetéssel van irányomba, és ez az álom végére odáig fajul, hogy az aranyóráikkal, és ezüst kétszázforintosokkal halálra köveznek. Itt mindig felébredek, és arra gondolok, bár adták volna oda az árát inkább az óráknak, és abból nyaralhatnék végre egy jót, amire 1990 óta nem volt példa.

Most csak az elvárásaim fejtegetem, mert a többi része, például hogy én mit tudok kínálni, szinte senkit nem érdekelt. Ebből kiderül az is, hogy ebben az országban mindenki azt csinálja, amihez nem ért, és senkit nem is érdekel, ki mihez ért, a lényeg, hogy menjenek a dolgok.

Szóval, milyen helyen tudom elképzelni magam?

Szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol én magam vihetem be a ruháimat a munkavégzéshez, és vehetem meg a védőfelszereléseket. Nem szeretnék egy munkaadót sem terhelni ezzel, hisz úgyis nehéz sorsuk van, nem érhetnek rá az én igényeimmel is foglalkozni.

Olyan főnököt szeretnék, akit az egyszerű földi halandók közül emeltek ki, és nem tud halkan beszélni, csak üvöltve. Aki nem köszöni meg, hogy 2 hete enni sem járok ki, mert végül egy munkahelyen evésre semmi szükség, oda dolgozni járunk. Aki nem röhög ki a pelenkám miatt, mert nem akarom a termelést feltartani azzal, hogy kimegyek pisilni. Olyan főnököt szeretnék végül is, mint Irma Grese, ő a példaképem főnökök terén.

Olyan helyen is szeretnék dolgozni, ahol dudaszóra lehet kimenni munkaközi szünetre. Ahol van hosszú öt percem végigverekedni magam még 500 másik bajtársamon, lefutni 200 métert az öltözőig, és futás közben felmérni, hogy pisilni menjek, szendvicset enni félig, vagy elszívjak egy cigit, és ezek után ugyanezt az utat megtegyem visszafelé is. Azért szeretnék ilyen helyen dolgozni, mert szeretem a kihívásokat.

Az sem baj, ha minden pénteken derül ki, hogy túlórázni kell egész hétvégén, és hogy emiatt a jelenléti íveket nem törvény szerint töltik ki, mert úgy akkor nem is lehetne. Én szeretnék túlórázni, mert igazából a családom örül, hogyha nem vagyok otthon, és csak aludni járok haza, egy ideje a kutyaólba, mióta a feleségem a szeretőjét odaköltöztette a hálónkba, azzal az indokkal, hogy szeretné, ha végre valaki rendszeresen (cenzúrázva). De tudom, hogy ettől még szeret engem.

Szeretnék olyan helyen is dolgozni, ahol vegyszerekkel kell dolgozni. És emiatt persze szeretnék rákot is kapni, és perelni majd 20 évig a céget, mert ezeket én mind élvezem.

Aztán az sem baj, ha az élelmiszeriparban dolgozhatnék, mert ott izgalmas feladatok vannak. Azt már régebben is próbáltam, hogy lehet a zöld és szőrös töpörtyűt idomítani arra, hogy magától ugorjon a darálóba, de sikertelenek voltak a kísérletek. És csupa ódivatú dologgal kelljen dolgozni, ami nekem egyre fontosabb, ahogy idősödök. Például minden alapanyag rég lejárt legyen már valamikor Mátyás király idejében. Jó dolog közreműködni effajta költséghatékony megoldásokban is.

Persze, az sem baj, ha olyan munkahelyen dolgozom, ahol megtakarítás címén ezentúl a fizetésem 40%-át utalványban adják. Ez nagy örömmel töltene el, mert eddig azt nem kaptam. Meg tudom, hogy ezzel élénkítem a gazdaságot, ami amúgy is annyira élénk, mint az a 10 közmunkás, akik egy palántát ültetnek együtt.

Összességében véve a nagy álmom az a munkahely, ahol ingyen dolgozhatok! Sőt, felajánlom az összes megtakarított vagyonomat is, hogy foglalkoztassanak! És ha véletlenül elhaláloznék álmaim munkahelyén, a beleimet egy posztamensre tegyék, azzal a felirattal: Így kell ezt csinálni!

Jaj, remélem, erre már lesz jelentkező…