Szoktam néha mélázni, a sokak által olyannyira irigyelt zenészekről, énekes sztárokról. Mégpedig azon, hogy vajon hogy bírják pia és kokó nélkül? Az nem normális, hogy minden fellépés előtt van kedvük a szerepléshez. És ha nincs? Ha nemrégiben elhunyt egy szerettük, hogyan tudják magukra erőltetni a lazaságot, jókedvet azért, hogy bennünket szórakoztassanak? Ha mondjuk nem a hakni királyokról beszélünk itthon, hanem egy Robbie Williams-ről például, csaknem természetesnek gondolom, hogy élvezeti szereket kell fogyasztania ahhoz, hogy bírja azt amibe először talán buliból került bele, aztán a munkájává vált. Nem hinném, hogy túl boldogok.
Állati jó “before-after” fotósorozatot lőtt Andersen Brandon fellépés előtt és utáni zenészekről – andersenbrandon.com .
Úgy, ahogyan néhány karmester 4-5 kilót is lead egy-egy mű vezénylése során, úgy nyilván ez is nagy fizikai kihívás a zenészeknek.
A tekintetük mégis olyan boldogtalan, és megfoghatatlanul más, mint a koncert előtt. Érdekes sorozat.
Szerző: Gini Papp – Zacc
Nagy arcok előtte és utána is:-)
Talán 🙂 Talán kivadulták magukat kellőképpen 🙂
kiült az arcukra az összeszedettség, a koncentráció, a megrendülés, és eltűnt a derűnek tűnő szétszórtság. ha pocsék zenészek lennének, nem történt volna ilyen változás.