“Kislány hisztizik a boltban, anyuka pedig végtelenül türelmes, maximálisan higgadt, nem enged neki. Megy a hiszti, hogy kell neki valami, de anyuci mosolyogva, nyugodtan mondogatja, hogy: – Etelka, nyugodj meg, mindjárt a pénztárnál leszünk.
Hiszti hiszti, vergődés, ordítás, anyuka megint mondja: -Etelka, nyugodj meg, nemsokára a parkolóban leszünk, 10 perc múlva otthon leszünk. Egy hölgy megszólítja anyukát, hogy ne haragudjon, de hadd kérdezze meg, hogyan maradhat ilyen nyugodt, türelmes, mosolygós, hiszen már az egész üzlet Etelkát nézi, Etelka mellett bárki kiborult volna! Mire anyuka: – De hölgyem! Etelka én vagyok…”
Segített a történet a jövőre nézve? 😉
Ajánlott olvasmány : Hülye kérdések, frappáns válaszok, avagy vágjon az eszed, ha kismama vagy!
És mindenképpen : a kreatív anyák nem szívnak annyit, ha hisztizik a gyerek c. cikk, videóval!
Szerző: Gini Papp – Zacc
Forrás: facebook
Amikor nagyobbik fiam 2 éves volt, valamiért eldobta magát a hisztitől az utcán. Egyik kezemben egy tele szatyorra ott “rumbáztam” mellette, tehetetlennek éreztem magam. Végül úgy döntöttem, hogy a szatyrot leteszem és megölelgetem az én drága, hisztis kisfiamat. Ahogy felemeltem, puszilgattam, megnyugodott, viszont a szatyrom tartalma szétgurult. Alma és egyéb apróságok a járda közepén landoltak. Ekkor nem is nagyon figyeltem másra, csak a fiam megnyugtatására. Mire észbe kaptam a kigurult portékának nyoma sem volt. Nekem már nem volt mit összeszednem. Élelmes járókelők közül (itt most jelzővel kellene illetnem őket) többen azt gondolták, hogy ajándékot kaptak és elsomfordáltak az aznapi bevásárlásom tárgyaival. Ez az eset 40 évvel ezelőtt Debrecen belvárosában történt.
Nagyon! :)))))