Egy véletlenszerű kedvesség, zsebkendővel kezdd el csak! (videó)

Minden tettünk visszafordul, és hat ránk. Hívjuk karmának, ok-okozat törvénynek, vagy csak hagyjuk név nélkül, teljesen mindegy, működik. Amit adsz, azt kapod vissza. Lehet, hogy nem ilyen látványos módon, mint ahogyan a videóban érzékeltetik szerzői, de tökéletesen átadja milyen egyszerű és csodaszép elrendezés ez. 

Lélekmelengető videót hoztam ma. Angol feliratot kapott, ezért a film alatt találod a fordítást – amit amúgy is érteni fogsz, ahogy az már lenni szokott -.
A véletlenszerű kedvesség fantasztikus lehetőségeket rejt magában. Az ember nem is tudja, de egyszer, valamikor… kamatostul visszakapja azt a gesztust. De ha nem így lenne, akkor is nagy fizetség érte az érzés, amivel eltölti az adakozót.

Nagymama megy bevásárolni unokáival. Az olcsóbb termékeket emeli le a polcról, látja amint a kis unokája leveszi, majd csalódottan visszateszi a vágyott dolgot, mert tudja, hogy nekik nem telik rá. Megkérdezi tőle, keresne-e nagypapának valami különleges ajándékot – mert aznap van a születésnapja -. A kislány boldogan bólint és szalad felkutatni papa meglepetését. Egy fiatal férfivel egy időben ér a tortahűtőhöz.  A pici baracktortácskát veszi ki éppen, amit a kislány kinézett magának, a férfi észreveszi és előzékenyen odaadja neki, majd visszatekintve látja, hogy az bizony az utolsó darab volt.
A pénztárnál derül ki a kellemetlen igazság, nincs annyi pénzük, hogy megvásárolják. A nagyi nyugtatni szeretné a kicsit, ígérgetni kezd, hogy legközelebb megveszik a tortát is, mire a kislány csalódottan legyint, mert ezt már hallotta… A férfi elkéri a pénztárostól a süteményt, kifizeti és utánuk siet vele. A kislánynak szeretné ajándékozni, de nagymama nem akarja elfogadni. Erre egy történet mesél nekik…

Amikor 7 éves volt szeretett volna egy tortát, de édesanyjának nem volt rá pénze. Igyekezett kialkudni vele egy másik süteményben, de a kisfiú arra vágyott. Egy férfi is volt az üzletben, aki meghallotta, hogy születésnapja van, de nem telik a tortára nekik. Visszaadta azt, amit venni szeretett volna magának, helyette elkérte azt, amire a kisfiú mutatott. Megvette majd odaadta neki.
“Boldog Születésnapot!” – mondta, majd megsimogatta a fejét és elhagyta az üzletet.
Soha nem tudta meg a férfi nevét, nem tudta viszonozni ezt a véletlenszerű kedvességet, de nem felejti el ezt a gesztust amíg csak él.
A nagymama elfogadja a tortát, de ragaszkodik hozzá, hogy adja meg a telefonszámát, szeretné viszonozni a nagylelkűségét. A férfi ír valamit a papírra majd a kislánynak adja ezzel a mondattal: “Ígérj meg nekem valamit. Ha nagy leszel és képes leszel rá, egyszer Te is segítesz majd valakinek!”
A nagyi a neve után tudakozódik, mire ezt a választ kapja: “A sorban álló férfi”…
Hazaérve nagypapa gurul eléjük kerekesszékével. A kislány boldogan nyújtja át a tortácskát, aminek papa nagyon örül, hisz a kedvencét kapta születésnapjára.
Majd amikor a gyerekek gyertyáért szaladnak, szelíden megdorgálja feleségét, nem kellett volna pénzt költenie rá. Mama elmondja, hogy nem költött rá, majd a kislány szalad be a papírcetlivel, amire a férfi írt fel valamit.
A történet, mely legalább 20 évvel korábban játszódott megismétlődött. A valamikori kisfiú édesanyja telefonszámot kért, és Ő felírt valamit a papírra…, pontosan ugyanazt, amit a cetlin talált, amikor széthajtogatta: “Egy egyszerű gondoskodás, végtelen hullámzást indít el… Visszajön hozzád.”

Szerző: Gini Papp – Zacc