Tökéletesen felforgatja a világodat, ha rászánod magad. A felismerések, megbocsájtások, elengedések és a szeretet filmje.
Eszedbe juttatja a saját életed kockáit. A veszteségtől való félelmeidet, a szeretett társ, barát elengedésével való küzdelmedet. Felrántja az emlékeket a mélyből. Elgondolkodtat, vajon eleget küzdöttél-e a párkapcsolataidért, vagy odadobtad a kutyáknak idő előtt. Kapcsolatok szerelemmel, tervekkel, közös gondokkal, megélésekkel, hibákkal. Egymás visszhangjaival, tükörképeivel…
Lerántja a leplet a szüleinkhez, gyermekünkhöz való kapcsolatukról is. Azonosulunk a szereplőkkel, mert képesek magukkal húzni.
Cafe de Flore, számomra az a film, amit újra és újra megnézek.
Ezeket tanultuk meg az Ízek, imák, szerelmek -ből! Kattints ide érte!
Vanessa Paradis, akit nem értékeltem a Cafe de Flore előtt kellőképpen. Sem a szépségét sem a tehetségét. A film óta az utóbbit maximálisan…
Két párhuzamos világ, két párhuzamos történet. Bár majd fél évszázad választja el a kettőt egymástól, mégis összeköti őket a téren és időn átnyúló szerelem, szeretet érzése. Az egyik, a 60′-as években játszódik. Down szindrómás kisfiát egyedül, de fantasztikus elszántsággal és szeretettel nevelő anya (Vanessa Paradis) küzdelmeit látod. Ez a kapcsolat, ez a szeretet már-már zavarba ejtő, olyan túláradó érzelmekkel szembesít, hogy nem tudjuk, kinek is van nagyobb szüksége a másikra…
Kevin Parent, az örökké utazó DJ
A lányom történetei az előző életeiről ITT!
Másik szálon, a fél évszázaddal később élő, sikeres – de alkoholizmussal küzdő – DJ, fényűző életét követjük nyomon. Egyértelmű és sallangtól mentes minden kockája. Heléne Florent – az elhagyott feleség szerepében látható, Evelyne Brochu – a csöppet sem butus szőke szerető, Kevin Parent – a disc-jockey, – és a Down-szindrómás kisfiú is említést érdemel az édes kis mosolyával… Az összes karakter a helyén van, és biztosan állítom, felejthetetlenek!
A zene, ami szinte összekapcsolja, egymásba ölti az eseményeket, telitalálat! (A videóban, a címadó dal, amit dúdolni fogsz hosszú ideig ha láttad…)
A film így is kecsegtető lenne számomra – remélem számodra is -, de nem mondtam a legfontosabbat…
Olyan csattanója van, amitől a padlón maradsz egy ideig és rendezgetni fogod a világodat!
Egy 30-as évekbeli színész reinkarnációjának állítja magát a kisfiú című cikket ITT találod!
Ahogy a bevezetőben írtam, szembesül a néző magával is. Ez a film piszkosul megérteti velünk, hogy az ELENGEDÉSNÉL nincs nagyon fontosabb dolgunk az életben. Emberek, tárgyak, érzések…
Aki menni akar, azt engedni, sőt segíteni csomagolni. Ne akarjunk görcsösen boldogok lenni. Viszont ha jön a boldogság, engedje meg magának mindenki, hogy megélje minden pillanatát, lelkiismeret furdalás nélkül.
Talán az egész élet arról szól, hogy megtanuljuk megélni a pillanatot és elengedni bármit és mindent. Nem tudom, de a film végén megérted, ha nem bocsátottál meg, nem engedted el, nem szeretted úgy, ahogy NEKI jó, újra fogod játszani. Sokszor, addig amíg nem válsz profivá benne. Magad miatt. Nem büntetésből, önszántadból, a megértésért, elfogadásáért.
Az Életrevalókat láttad már? Kattints ide!
Ha megnézted, mesélj nekem kicsit az élményről, jó? 😉
Touch, a sorozat, amit érdemes megnézni!
Szerző: Gini Papp – Zacc
Őszinten örülök a visszajelzésednek Emese, nagyon köszönöm! <3
Kedves Gini! Ma néztem meg a “Cafe de flore” filmet. Sírtam-sírtam-sírtam. Első épkézláb gondolatom a döbbenet után, hogy Úristen!! ki tudja hány és hány helyzetem volt az életben!? Nem értettem mi történik? miért pont velem? mindenkit hibáztattam…. csak magamat nem. Hálás vagyok Neked!
Köszönöm hogy láthattam ezt a filmet.
Üdvözlettel, Emese.