Ez minden képzeletemet felülmúlta…!

15 hónap alatt 10.000.000-szor kattintottatok a Zacc-ra (és ha pontos akarok lenni, akkor már 10 millió és 38 ezer)! Ez mi már?! Szinte sokkoló adat ez egy személyes blognál…

Amikor elkezdtem írni a blogot arra gondoltam, hogy mindent ‘papírra vetek’ ami pozitív, inspiráló és főleg az emberekről szól. Szerettem volna, ha a fősodrású médiát ellensúlyozva, csak jó híreket kaptok – ez hol sikerült, hol nem -, és látjátok amit én is, hogy az emberek JÓK, alapvetően így születünk a világra. Azoknak, akik megkeseredtek, elhitették velük, hogy az a világ, amit a hírközlő csatornák mutatnak, elég legyen ennyi: Földünk vezető politikai elitje minden hatalmát bolygónk népeinek öntudatlan állapotából nyeri, így ha változtatni akarunk, előbb meg kell ismertetni azokat a tényeket az emberekkel, amiket módszeresen elhallgatnak előlünk. Ezeket…

Az öntudatlanság ellen álltam fel. Amikor a Suspended Coffee Magyarország (vagy Adj egyet ajándékba!) oldal született, hihetetlen összefogásnak, jóakaratnak voltam tanúja! Számomra ez pont elég volt ahhoz, hogy megértsem, EZ az igazi Magyarország, nem az amit a hírekben látsz és hallasz! Egy hét alatt 15.000 ember akarta, hogy fogjunk össze a rászorulók érdekében, több mint 300 vállalkozás csatlakozott önállóan a kezdeményezéshez. Ingyen készítettek weblapot a mozgalomnak, ingyen a portálokra kerülő matricákat, mindent önzetlenül, segíteni vágyásból! Szeretethullám söpört végig azokon is, akik erőtlenül hajtogatták, hogy ez naivság, semmi nem fog változni, az emberek alapvetően szemetek. Nos, nem szemetek! Néhány hónapra rá, “hóhelyzet” volt az országban, emlékeztek? “Üljön át egy másik autóba…” . Mi történt? A Suspended oldalán példátlan összefogást láthatott, aki ott volt. Ingyen pizzák, forró teák kerültek az autópályán veszteglőkhöz, takarók az áruházakban, iskolákban rekedtekhez…, gyönyörű volt!

A blogba töretlenül raktam fel az engem megérintő,  jóságról és emberségről szóló cikkeket. Persze, ahogy azt az írásaimat követők látták is, elkezdtem a másik oldalamat is mutatni, a cinikus humorút. Elsőként az “Építés bajnokaiban”, ami rekordszámú kattintást kapott a Cafeblogon 2014-ben. Több, mint 600.000 ember szerette. Sok folytatást megért, mert imádtam csinálni. Majd jöttek a bizarr és vállalhatatlan sorozatom újabb és újabb gyermekei. Számomra is meglepő, mennyire szeretitek. 
Privátban kapom a leveleket, volt aki feleségül akart kérni a duma miatt 🙂 Kell a lazítás nektek, úgy ahogy nekem is. Aztán újra jöhet a komoly téma, a szívmelengető, lélekemelő. Amikor nem a nevetéstől sírunk, hanem az együttérzéstől, a boldogságtól.

A hivatásom reinkarnációs utaztató, mint ahogy azt már sokan tudjátok. Ezért az életem egy töredékét, nem ebben a világban töltöm. Rendkívül sok tapasztalatot gyűjtöttem azt illetően, hogy “sokkal több vagy, mint amit magadból látsz!”. Nem tartozom sehova. Nincs vallásom, illetve mindig van egy aktuális, de nem csatlakozom sehova. Boldogan közlekedek a tanítások között, ahova hosszú út vezetett számomra. Ma már nyitott, elfogadó és elengedő vagyok. (Na, persze nem a Bodhi fa alatt ülök megvilágosodva.) 
Szeretem azt aki vagyok. És ehhez még hosszabb út vezetett. Látom milyen sokan szenvednek attól, hogy nem képesek elfogadni saját magukat. Nem más ez, csak feladat, mert ha valaki tudja, az én vagyok, EL LEHET ÉRNI.
Amikor elkezdtem dolgozni magamon, egy kineziológus segítségét kértem. Az első találkozásunkkor az volt a feladat, mondjam ki: Szeretem, tisztelem és feltételek nélkül elfogadom magamat. A nyelvem majdnem letört az első szó felénél, kemény fél órás szívszaggató sírás, majd röhögés árán mondtam ki valahogy a mondatot. Persze nem hittem el. Csak kimondtam. Végre!
Innen indult az utazásom saját MAGam felé. Ma már nagyjából sejtem ki vagyok ott bent, mélyen…
Több, mint 70 életemben jártam azért, hogy a jelenlegiből elengedhessem a már ide nem tartozó lenyomatokat, emlékeket, fájdalmakat és hibás, vagy már lejárt döntéseimet. Szeretek “utazni”, mert megtisztít, olyan mint egy vérátömlesztés. És egyre tisztábban látom ki is vagyok VALÓJÁBAN, nem itt, most Gini Papp-ként, hanem hatalmas, szellemi lényként. 
(Az, hogy született egy teljesen nyitott kislányom, aki 2 éves kora óta beszél nekem előző életeiről, és látja a sokadik dimenzióból itt tartózkodó lényeket is, csak ráerősít erre…)
Szóval a transzcendens oldalam erős, és bár a blogban nem ez a fő csapásvonal, ez is én vagyok. És ez is sokatokat érdekli, mert számtalan privát levél érkezett, amelyben erről érdeklődtök.

A jövőre nézve sincs egyéb tervem, mint hogy csak a jóra fókuszálok. Még akkor is, ha a legrosszabb hatások érnek, mert minden csak illúzió. Nem hinném, hogy álmodom az életem, de hiszem, hogy én döntöm el hogyan élem meg. A földet játszótérnek tartom, nem kell túl komolyan venni. Abból kell kihozni a legjobbat, legtöbbet, amivel most érkeztünk. A mosoly, az a legfontosabb. Elsősorban a szívünkben, aztán az arcunkon is. Az ölelés a következő. Bárhogyan is neveltek fel, ölelj! A legerősebb, legszebb energiák szabadulnak fel. Engedd, hogy adjon az, aki adni akar. Akár egy ölelést is! Mert ezért jöttünk a földre. Szeretni, ami nem más, mint emlékezés az egységre.
Köszönöm, hogy vagy. Hogy tovább viszed az én missziómat, és már közösen emeljük fel a fejeket, hogy biztatóan belemosolyogjunk egymás szemébe.

Szeretettel ölelünk: Gini és a Zacc