Egy szülész orvos mesélte:
Kilenc évvel ezelőtt én segítettem világra Sachit. Amikor négyéves lett, a kisöccsét is én köszöntöttem. Alighogy a kicsi megszületett, Sachi kérte a szüleit, hadd maradjon egyedül az újszülöttel, de ők féltek, hogy a legtöbb négyéveshez hasonlóan féltékeny a kicsire, és bántani akarja, ezért nem egyeztek bele. De a lány semmi jelét nem mutatta a féltékenységnek. Kedvesen gondozta a kicsit és egyre jobban könyörgött, hogy hagyják vele egy kevés időre egyedül. Végül a szülei megengedték. Örömittasan ment be a kicsi szobájába, és becsukta az ajtót, de az résnyire kinyílt. A szülei belestek és kihallgatták, mit mond. Látták, hogy a kis Sachi csendben az öccséhez lép, az arcát odadugja az övéhez, és halkan megszólal: „Kicsi, mondd el nekem, milyen Isten! Mert már kezdem elfelejteni.”
Közreadta: Gini Papp – Zacc
Forrás
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: