Erőteljes portrék Auschwitzot túlélő emberekkel, a 70.évfordulóra! (fotók)

1945.január 27-én, éppen 70 esztendeje szabadította fel a Szovjet Vörös Hadsereg az auschwitzi koncentrációs tábor lakóit. A Reuters fotósai portré sorozatot készítettek a szörnyűségek túlélőivel, akik néhány mondatban meg is szólaltak az akkori időkről. Céljuk az volt, hogy soha nem felejtse el senki, mi is történt a holokauszt idején, ne ismétlődjék meg míg a világ, világ.
A nácik által megszállt Lengyelországban, az auschwitzi koncentrációs táborban – becslések szerint – 1.1 millió embert öltek meg, többségükben zsidókat. A 200.000 fogvatartott közül, akit 1945-ben szabadítottak ki, mintegy 300-an még ma is élnek.

Én jártam ott, és Birkenauban is. Hogy őszinte legyek taknyom nyálam egybefolyt azokban a napokban, melyeket erre a mélyrepülésre szántam. Akkor még meg akartam érteni, hogyan volt képes ilyen gonoszságra egy egész tömeg, egy halálgyár. Emlékszem ahogyan a falról rám néző arcok előtt álltam imádkozva. Némelyik kép előtt vörös rózsa volt. Még mindig gyászolja őket valaki, valahol… Ahogyan a szobányi szemüvegkeretet, hajat, cipőt, sőt gyerekcipőt, szappant – amit a csontjaikból főztek -, lámpaernyőket – amit a bőrükből készítettek -, figyeltem. És ahogyan magamat figyeltem közben. Tanulmányoztam az érzéseimet. Amint végigsimítottam a birkenaui fapriccsekbe vésett szavakon, ahogy a gázkamrában simogattam az emberi körmök által vájt mélyedéseket a falon és közben a szívem kiszakadni készült a fájdalomtól. MIÉRT? Csak ez dübörgött bennem végig. Meg akartam érteni. Ma már tudom, hogy soha nem fogom. Beszélhetünk csoportkarmáról, vállalásokról, nézhetjük spirituálisan, bárhogy… ez megmagyarázhatatlan. És csak azt tudom, soha, semmilyen körülmények között nem ismétlődhet meg!

Éva Fahidi (90) magyar, Debrecenből hurcolták el 1944-ben – a képen látható – családtagjaival együtt. Auschwitz-Birkenau lakói lettek. Egyedül Ő térhetett haza. Az összes családtagját megölték.

Jerzy Ulatowski (83), 13 éves korában vitték vonattal az Auschwitz-Birkenau-i táborba. 1945.januárjában sikerült megszöknie a családjával együtt, mert a tábort körülvevő szögesdrótnál nem volt megfelelő az őrizet.

Jadwiga Boguca (89), 1944.augusztusában – a varsói felkelés idején -, 19 éves korában, édesanyjával együtt lett elhurcolva a házukból a Pruszkowban lévő táborba, majd 1944.augusztus 12-én átkerült Auscwitz-Birkenauba. A képen Ő maga van, 1944-ben.

Jacek Nadolny (77),  a varsói felkelés ideje alatt  – 7 éves korában – küldték családjával együtt Auschwitz-Birkenauba, családjával együtt, akiknek fotóját tartja. 

Maria Stroinska (82), 12 esztendős volt a varsói felkeléskor, amikor nővérével együtt elhurcolták otthonról, majd vonattal Pruszkowba deportálták őket. Innen Maria már egyedül lett tovább küldve Auschwitz-Birkenauba. A kép a háború előtt készült családja körében róla.

Halina Brzozowska (82), 12 esztendős volt a varsói felkelés ideje alatt, amikor 6 éves kishúgával elhurcolták otthonról és  Pruszkowba küldték. Ezután tovább szállították őket Auschwitz Birkenauba. Brzozowska azt mondja nagyon nehéz beszélnie arról ami történt, az elveszett családról és gyerekkorról. A képen Ő maga van 12 évesen.

Bernáth László (87), szintén magyar. Édesapjának köszöni, hogy túlélte az Auschwitz-i tábort, aki nagyon gyakorlatias ember volt. 15 éves volt, apja azt tanácsolta, hogy hazudjon a koráról, akkor nem választják szét őket. Eközben fogalma sem volt még a gázkamrákról…

Danuta Bogdaniuk-Bogucka (80),  10 esztendős volt, amikor anyjával együtt Auschwitz-Birkenau-ba küldték. Bogdaniuk-Bogucka alanya volt Josef Mengele kísérleteinek Auschwitzban.

Barbara Doniecka (80), 12 esztendős volt a varsói felkelés ideje alatt, amikor anyjával Auschwitz-Birkenau-ba deportálták.

Elzbieta Sobczynska (80),  10 évesen, a varsói felkeléskor küldték anyjával és fiú testvérével Pruszkowba, majd vonattal tovább kellett menniük Auschwitz-Birkenauba, ahol szétválasztották őket. Külön kerültek mind a hárman, más blokkokba.

Marian Majerowicz (88), 17 volt,  amikor Auschwitz-Birkenau-ba küldték. A táborban rövid ideig újra édesapjával lehetett, aki elmondta neki, hogy édesanyja és öccse – mindketten – meghaltak a gázkamrákban. Majerowicz apja sem élte túl a háborút.

Erzsébet Brodt (89),  17 esztendős volt, amikor  Auschwitz-Birkenau-ba került családjával együtt. Emlékszik, hogy a táborba vezető úton felszólították őket,  aki beteg vagy hamarosan szülni fog, szálljon be egy bizonyos vagonba, amire mutattak. Amikor  Auschwitzba érkezve a vagon ajtaját elhúzták, látták, hogy mindenki halott volt benne.

Stefan Sot (83), 13 esztendős volt a varsói felkelés ideje alatt  – 1944 augusztusában -, mikor otthonából, a Pruszkow-i táborba küldték, majd Auschwitz-Birkenau-ba. A munkatábornak arra a részére került, ahol SS tiszteket szolgált ki a konyhán.

Janina Reklajtis (80), 12 esztendős volt a varsói felkelés ideje alatt, amikor édesanyjával, az  Auschwitz-Birkenau-i táborba küldték. Majd egy Berlin-i munkatáborba kerültek 1945.januárjában, a felszabadulásig ott dolgoztak. 

Erdélyi Lajos (87),  1944 májusában Auschwitz-Birkenau-ba küldték, később egy másik táborba költöztették. Amikor kiszabadult, 30 kg-ot nyomott a mérlegen, de nagyon igyekezett volna haza. Persze összeesett, egy földműves szállította kórházba. A képen saját tábori emlékeiről készült rajzát tartja. 

Bogdan Bartnikowski (82), 12 esztendősen, a varsói felkelés ideje alatt küldték édesanyjával együtt az  Auschwitz Birkenau-i táborba. Több táborban is megfordultak ezután. A háború után Bartnikowski pilóta lett, majd újságíró és író.

János Forgács (87), egy dokumentumot tart, amin saját fiatalkori képe van. Emlékszik hogy egy szarvasmarha vagonba terelték be, melynek ablakai szögesdróttal voltak betekerve. Egy csoporttal együtt préselődött be. A katonatiszt, aki behajtotta őket azt mondta nekik, hogy adják át a holmijukat, mert arra már úgy sem lesz szükségük többé.

A Reuters portré sorozata eddig tart, de pont a napokban egy nagyon érdekes cikkre bukkantam, ami szorosan ide tartozik.

A World Jewish Congress Facebook csoportjában olvastam ezt a meglepő történetet, lefordítom saját olvasatomban neked.

“Tiszteld az anyát. Eszerint a mottó szerint próbáltam élni egész életemben. És ez az élet, a haláltáborban kezdődött. A szüleim magyar zsidók, 1944.májusában érkeztek meg Auschwitzba, a náci haláltáborba. Anyám, Vera Bein (a képen balra) 25 éves volt abban az időben, és majdnem két hónapos terhes.

Nem küldték gázkamrába. Ehelyett tengerimalac lett egy tábori orvos sterilizáló kísérleteiben. Ez a holokauszt borzalmas normáiban átlagos volt, és egy teljesen közönséges történet. Kivéve egy dolgot. A beteg ez esetben túlélte a kísérleteket, és a gyermek a méhében úgyszintén! December 21-én jött rá anyámra a szülési fájdalom, felmászott az emeletes ágyra egy barakkban, és miközben két fogvatartott segített neki (megjegyzem az életükkel játszottak, nem volt jellemző!), titokban egy kislányt szült. A csecsemő apró volt, súlya egy kilogramm, túl gyenge volt még a síráshoz is, de elég erős ahhoz, hogy igyon pár cseppet anyja lesoványodott melléből, és valahogy túlélje a következő heteket, rejtőzködve. Ez a baba én voltam (a képen jobbra). A Szovjetúnió Vörös Hadseregének csapatai, 1945.január 27-én felszabadították a táborunkat. Anya és én, a túlélők között voltunk. Szokatlan látványt nyújtottunk sőt, szinte egyedülállót.” (Angela Polgar Orosz (Canada), így mesélte el a  Montreal újságírójának, Jeff Heinrichnek. Teljes történetük angolul:  http://jeffheinrich.com/witness) Január 27-én, több mint 100 túlélő utazik Lengyelországba, hogy részt vegyen a felszabadulás 70.évfordulóján. Angela, aki Auschwitzban született, Kathleen lányával együtt, szintén odautazik.

Szerző: Gini Papp – Zacc

Angela Orosz, aki a táborban született és lánya Katie a megemlékezésen, Auschwitzban!