Édes, kedves, hétköznapi történet, ami megsimogatja a szíveket. Egy nő – a kanadai Windsorban – gyermekeivel vásárolt, vele esett meg eközben a következő.
“Rendszeres bevásárlásomat végeztem a Wal-Martban két kislányommal ma reggel is. Miközben sétáltunk a boltban, azon viccelődtünk, hogy milyen gyorsan tudjuk már lapátolni a havat, igen sok esett a héten. Beszélgettünk arról, mit fogok ma főzni vacsorára, és viccelődtünk arról is, hogy egyszer felveszünk valakit, aki elmosogat majd helyettünk. Játszottunk “Én a kémet”, s közben sétáltunk a polcok között. Úgy viselkedtünk mint általában, beszélgettünk, szórakoztattuk egymást, hogy jobban teljen a vásárlással töltött idő.
Miután kifizettem a dolgainkat, és a kijárat felé vettem az irányt, egy férfi lépett hozzánk a lányával együtt. A kezembe nyomott egy borítékot. Megkérdeztem mi ez, mire azt mondták : ‘Ajándék, szeretnénk ha elfogadnád. Van benne egy megjegyzés arról, hogy miért.’
A lánya megkérdezte megölelhetne-e, amire igent mondtam. Ő így is tett, nagyon melegen megölelt. Majd elköszöntünk egymástól és mi folytattuk az utunkat. Amikor a lányokat betettem a kocsiba, kinyitottam a borítékot, melyben 20 $ volt, ennek a szövegnek a kíséretében: ‘Hallgattuk hogyan beszélsz a lányaiddal, és ez nagyon emlékeztetett bennünket édesanyámra, akit 2 évvel ezelőtt veszítettünk el. Követtünk benneteket apámmal, mert hallgatni akartuk hogyan beszélsz a srácaiddal, egy kicsit úgy éreztem, anyám beszél hozzám. Köszönöm, hogy egy nagyszerű vasárnapot varázsoltál nekünk. Könnyek között írom ezeket a sorokat, nem hiszem, hogy tudod mit adtál nekünk azzal, hogy úgy viselkedsz és beszélsz a gyermekeiddel, ahogy… ‘
Sírva fakadtam. Ez az elismerés megnyugtatott, hogy bár néha kételkedem abban, hogy jó anya vagyok, valaki azt mondta most, hogy én vagyok AZ ANYA.”
A kártyát nem írták alá, ezért az interneten keresi őket az anya, hogy leülhessen velük egy kávéra valahol.
Az ilyen random kedvességek mindig duplán érnek, nem gondolod?
Szerző: Gini Papp – Zacc
Forrás
Te vagy ma a második aki azonnal gyanút fog … Miért? 🙂 Kattints a forrásra, írj az anyukának. Megtennéd? 🙂
Ez erősen hümm, hümm kategória. Kacsa az egész. Gondoljuk csak bele, az események forgatagában mikor is volt lehetősége a hálálkodónak mindezt papírra vetni, úgy, hogy még időben át is tudja nyújtani? És mi ez a 20 dolcsi? Jézusom! Ez nagyon durva…
Irj neki 🙂 A link alatt találod a gmail címét 😉
Szívet melengető történet, habár én már sajnos nehezen hiszem el ezek valóságtartalmát, de azt gondolom itt nem is az a lényeg, hogy megtörtént vagy sem. Egy példabeszéd jóságról, szeretetről, háláról. (a levél bőven elég lett volna, nem kell mindig pénz az ajándékozáshoz)