Szombaton délben, Athén központjában (Görögország) egy fiatal férfi közeledik egy hajléktalan ember felé. Kis idővel előtte, a srác érdeklődését az kelti fel, hogy miért nincs az emberen cipő. Most megáll előtte és a reklámtáskából egy pár sportcipőt húz elő.
Az otthontalan férfi könnyekben tör ki. Érzelmek? Sokkhatás? Egy ember észrevette, hogy mezítláb van Athén jeges utcáján? Észrevette és nem engedte tovább a történetet magában, elment és vásárolt a másiknak egy cipőt…
Elveszi a kezéből és zokogva mond köszönetet jótevőjének. A srác nem egyszerűen csak adott egy pár cipőt. Sokkal többet adott, mint valami anyagi dolgot. Emlékezteti azt, akit megajándékozott, a kollektív tudatra, a szeretetre, összekapcsolódásra, együttérzésre.
Emlékeztet bennünket, hogy vegyük észre a rászoruló szükségét, és nyújtsuk ki a kezünket felé.
Leckét ad vele. Régi bölcsességet elevenít fel: “Ahogy szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, úgy tegyetek velük ti is.” És nem kell, hogy hirdessétek…
Ettől függetlenül öröm, hogy valaki mégis kiszúrta és megmutatta nekünk, hogy így is lehet!
A fotók végigsöpörnek az interneten, a közösségi médián, mert Ηρακλής Πνευματικάκης (Hercules Pnevmatikakis) észrevette, lefotózta és elmesélte nekünk facebook oldalán, amit látott.
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: