Mire gondol a nő edzés közben? (videó)

Jelentem elkezdtem tenni magamért újra. Megvettem a kondibérletemet, túl vagyok életem első spinning óráján. Hogy milyen volt? Katasztrofális. Nem csak azért, mert nem vagyok formában, és tükörrel szemben, lihegve tekerni egyáltalán nem felemelő látvány. Hanem, mert az első 30 percben realizálódott, hogy mennyit bírok jelenleg, és sejteni kezdtem, az előttem álló munka mennyiségét is. Miután a nyereg olyan szinten törte fel a farpofáimat, hogy teljes biztonsággal állíthatom, 1 hétig nem ülök rá újra – sőt, a széktől is jajgatok néha -, más után kell néznem. Nos, a hot jógával szemezek, az lesz a következő. Gondolom emberszag vár rám, és kihordok lábon egy-két infarktust a 35 fokos teremben súlyzózva. De ha az ember kos, akkor számoljon a következményekkel. Sikert, de azonnal! Egy nap alatt – 4 kiló az elvárás, hogy úgy érezzem megéri ez a hercehurca. 
Az elején sosem élvezem, örök újrakezdőként ismerem már magamat. Aztán pedig bedilizek, ha ki kell hagynom egy-két napot. Így megy ez nálam. 

/illusztráció/

Csapongó érdeklődésemnek köszönhetően, már levajaztam egy személyi edzővel a konditeremben, hogy amint lejárt ez a próbabérletem, amivel megtesztelem magamat néhány területen, megyek és elvárom, hogy spártai állat legyen velem, mert nekem kell a terror. Az, hogy ne legyen pofám a visszaeséshez, a kihagyáshoz, a linkeskedéshez.
Hát, így van ez, ha az ember nem nő fel bizonyos területeken saját magához…
Az életem bizonyos szakaszában mindennap a teremben gyúrtam, olyan kocka volt a hasam, hogy azon húst lehetett volna klopfolni, akkor se nyögök fel. Aztán a hülye fejemmel kinyomtam azt a tömeget, amitől belső hasfali sérvem lett, le kellett állnom egy hosszú időre. No, ez pont elég volt ahhoz, hogy leüljön bennem a rendszeresség. És idővel – főként a várandósság alatt -, a kockákat szép sunyi módon belepte a recegős hájacska. 
Szóval, lécci szoríts nekem, nagy szükségem van rá. 

Amikor megláttam a Nike Women videóját, pontosan tudtam, hogy itt a helye.
Mert jó. 🙂

Szerző: Gini Papp – Zacc