Tudod, így védekezünk mi nők, hogy ne erőszakoljanak meg bennünket!

Harminckettő voltam, amikor elváltam. Nulláról kezdtem az életemet, de nem bántam. Nagy kalandnak fogtam fel. Némiképp hiányzott a megszokott életszínvonalam, 200 négyzetméterről 33-ba pottyantam (ekkora volt a mosókonyhám), és valahogy a 3 autóból sem jutott nekem egy sem. A vállalkozásunk a férjemé maradt, én pedig ott álltam lenullázódva. Szó szerint üres zsebbel sétáltam át az új életembe. Fotóriporterként esélytelennek találtam a szakmámban való elhelyezkedést, ezért az első újságosnál vettem egy expresszt és kitaláltam, hogy jattos munka kell, mert most aztán igazán fontos lett a pénz, nem várhatok hónap végéig. Így találtam meg Budapest egyetlen zártkörű BM klubját, ahova elslattyogtam és jelentkeztem az állásra. Életemben nem álltam a pult másik oldalán, csak rendeltem azelőtt. Szóval azt mondtam standolok mint a gép, sört is remekül csapolok, a kisujjamban van a szakma. Életemben nem fogtam még sörcsapot. Szóval rohadt talpraesettnek mutatkozva, életem egy teljesen új szakaszába zuhantam. 

Mindez a Buzzfeed fotósorozatáról jutott eszembe. Hosszú út vezetett hazafelé hajnalonként, és autóm nem lévén, éjszaki buszok óránkénti indulásával, a Rákóczi tér mellett elsétálva sokszor vettem át magamban mi fog történni, ha valaki veszi a bátorságot és molesztál. Az első napokban realizálódott az, hogy körbe kell utaznom a várost ahhoz, hogy hazajussak, sokszor a gettón át, tehát vagy gázspray vagy valami fegyverszerűség kell az önvédelemhez. Még ma sem tudom – illetve egy reinkarnációs utazásomban láttam az okát – miért, de egy pillangó kést vettem magamnak és onnantól kezdve a jobb zsebemben marokra fogva közlekedtem az éjszakában.

Fix tervem volt, ha valaki félelmet kelt bennem, támadó, és hozzám ér, a pillangóval combon vágom. Nem kellett megtennem, de elszánt voltam. Rohadtul. Főként, amikor a peep show előtt elhaladva az ogreszerű biztonsági emberek kezeltek úgy, mint az ott dolgozó nőket. Akkor nem volt választásom, örültem annak a munkának is, sőt, hogy őszinte legyek szerettem is. Ez volt az egyik oka annak, hogy egy idő után kiszálltam.

Taylor Yocom, az Iowa Egyetem hallgatója fotósorozatot készített olyan nőkkel, akik szintén elszántan védekeznének erőszakos támadás esetén. Megkérte őket, mutassák meg, mit használnának akkor, ha meg akarná őket erőszakolni valaki. Így született meg az alábbi sorozat.
Előkerültek sípok, kulcs csomók, gáz spray-k… 

Sokkal könnyebb lenne a dolgunk, ha a férfiak – és tisztelet a maroknyi kivételnek -, nem lennének kutyák. Megköszönnénk, ha nem kellene attól tartanunk, hogy valaki belök egy kapualjba és letépi rólunk a bugyit, majd olyasmit tesz velünk, ami a világ legszebb, legtisztább érzésével kellene, hogy párosuljon. A szerelemmel. Önként.

Szerző: Gini Papp – Zacc