Zöld Doboz. Ha nem hallottál még róla, kattints rá a szóra, és megnyílik mit is takar ez! Egy újabb próbálkozás Magyarországon arra, hogy akinek kicsit több van, az segítse a szociálisan rászorulókat étellel-itallal.
Miután a Felfüggesztett kávé, vagy Adj egyet ajándékba! mozgalom belassult, ez egy újabb lehetőségként merült fel, és úgy tűnik meg is vetette a lábát sok városban. Ergo van létjogosultsága. Hiszem, hogy az Adj egyet ajándékba is fel fog támadni, ha megtaláljuk a módját, addig félgőzzel, de megy. (Erről később írok még.)
A napokban láttam egy videót arról, hogy Indiában hogyan történik ez a “maradék, vagy plusz étel megosztás”.
Azt kell mondjam, lenyűgözően! A film így indul:
“Míg 1,6 millió ember élvezi az ebédjét Mumbaiban, addig 200 ezer gyermek éhezik az utcákon. És minden második éhen fog halni!
Hogyan lehet ezt a nagy problémát orvosolni?”
Elég kemény számok, ugye? Akkor most nézd meg a kisfilmet, én pedig mesélek még tovább!
Kattints a videó jobb alsó sarkában a Youtube jelre, és megnyitja külön ablakban!
A probléma megoldása, az egyik leghatékonyabb rendszer a világon.
A harvardi esettanulmányban hitelesített „hat szigma, six sigma” (minőségfejlesztési és biztosítási rendszer) szabályozza az élelmiszerek felhasználását /is/, és egy sor dolgot tilt.
A Forbes szerint, napi több mint 200 ezer (Dabbas) ebédet gyártanak le.
Ez 120 tonna élelmiszer naponta, amiből több mint 16 tonnát nem fogyasztanak el, ez a maradék.
Hogyan kaphat ételt egy gyermek, anélkül hogy a hat szigma rendszert megsértenék?
Minden egy kis matricán múlik!
Share (osztom) – áll a piros matricán.
Csak ráragasztják ezt a matricát a maradékra ebéd után, és félreteszik.
Szociális munkás, önkéntesek jönnek érte, és megosztják ezt az ebédet a gyerekekkel az utcákon!
Lehet, hogy ezek csak kicsi matricák, de hatalmas dologra képesek!
Ahhoz, hogy szemléletváltás legyen a mi országunkban is, sok víznek kell lefolynia a Dunán. Amíg gyerekek éheznek, és rettegnek a nyári-, karácsonyi-, vagy éppen tavaszi szünettől, mert azalatt lehet, hogy falat étel sem jut otthon az asztalra, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal emberei újabb és újabb akciókkal bizonyítják kormányunknak, hogy jól megérdemlik a fizetésüket. Annyi élelmet zúzatnak be, amennyit nem szégyellnek.
Kérdem én: miért nem kérdezik meg önkormányzati szinten a lakosságtól, hogy igényt tartanak-e a mélyszegények és nyugdíjasok például a lejárt lisztre? Mert bizony nagyon is lehetséges, hogy szívesen sütnének, főznének vele. Ehelyett már dolgozik is tovább a gépezet, mert valamiből az élelmiszer megsemmisítő cégeknek is meg kell élni, nem igaz?
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy míg EU-tagok nem lettünk, az étkezdék, kifőzdék éttermek dolgozói hazavihették, elajándékozhatták a megmaradt ételeket családjuknak, állataiknak, szociális intézményeknek… Mindenki jól járt. Az EU azonban csak a megsemmisítést hagyja jóvá, és ellenőrzi is.
Épp üdültünk a hegyekben, amikor kérdeztük a vendéglátónkat, hogy mit csinálnak a maradékkal. Elássák, mert azt elfogadja az ÁNTSZ, viszont oda nem megy fel megsemmisíteni azokat.
Éhínség a világ egyik felében, sőt ugyanazon ország egy részében is, ételmegsemmisítés a másikban. Beadják hozzá a mérgező anyagok dumát, tehát senki sem mer ellenállni, mert csúnyán büntetik. Ahelyett odadhatnák az éhezőknek, akik különben a kukákból kaparnak valamit össze. Ja, mert az nem mérgez! Hú, de igaza volt Nagy Ferónak, csak nem írta tovább.
P.S. : Kiragadtam egyetlen egy példát a rengetegből, tavaly októberi Nébih akció a Lehel téri piacon: “10 tonna jelöletlen paprikát, paradicsomot és szamócát találtak egy lengyel kamionban, ezek és 200 kilogrammnyi hazai és importból származó gyümölcs helyszíni megsemmisítését rendelték el.”
Félreértés ne essék, nem népuszítás volt a célom, hanem a Dabbawallasok példáját szeretném, ha egyre többen tanulmányoznánk, és összedugnánk a fejünket… Mert úgy, ahogy a Zöld Dobozok beindultak, erre is van ráció. Én látok benne lehetőséget. Mit gondoltok?
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: