Ma találkoztam Istennel. 80 év körüli szemüveges néni volt. A rekkenő hőségből léptem be a légkondicionált üzletbe, ő ott állt a kekszek előtt, a kis kockás “banyatankját” szorongatva. Ebben a melegben is ballon kabátot viselt. Megtorpantam, valamiért vonzotta a tekintetemet. Nézegetni kezdtem mellette a müzli szeleteket, és mivel nem volt sietős a napom, őt figyelgetve gondolkodni kezdtem.
Azon, hogy, ha idegen lények látogatnak a Földre, hogy megfigyeljék a földlakókat, és híreket adnak rólunk az otthoniaknak, mi mondhatnak vajon? Milyen benyomást kapnak rólunk? Barátságos lények vagyunk a szemükben? Szeretném, ha úgy maradnék meg az emberek fejében, emlékeiben, hogy az voltam. Barátságos, törődő, szeretetteljes.
(Szintén saját történet, hajléktalanokkal, ITT!)
(És ITT!)
Néztem a nénikémet, és bepárásodott tőle a szemem. Őt figyelve, az addigi überborzasztó napomat elfelejtettem, valahogy nem volt már fontos mi történt eddig. Megfogott egy csomag teakekszet és a húzós kocsijába tette, majd elindult szép lassan. Olyan törékenynek tűnt, mint egy kisgyerek. Mi mindent láthatott már az életből? Mennyi tapasztalat, könny és boldog pillanat lehet mögötte? Megállt a gyümölcsöknél és kiválasztott két félig érett banánt, azt is elnyelte a táskája. Egymás mellett haladtunk, de igyekeztem feltűnés mentesen ólálkodni mellette, hogy ne ijedjen meg tőlem. Aztán az üzleten belül elváltak útjaink, mert keresnem kellett még néhány terméket, de a pénztárnál újra találkoztam vele. Visszaszaladtam egy doboz eperért és egy csokoládéért, azzal a szándékkal, hogy odaadom neki, ha fizettem. Igyekeznem kellett, mert a portálon át láttam, hogy sietősre vette. Gyorsan bepakoltam a táskámba és szaporán a nyomába eredtem.
illusztráció
Hogy meg ne ijesszem, csak egy félhangos: Kezit csókolom!-mal köszöntem rá oldalról.
Megállt, rám nézett és visszaköszönt. Láttam, hogy keresi az emlékeiben ki lehetek vajon, ezért hamar belefogtam a magyarázatba: – Nem tetszik ismerni… Olyan nagyon szimpatikus tetszik lenni nekem, szeretnék segíteni ha lehet. Elvihetem a nénit, hogy ne kelljen a tűző napon húzni ezt a táskát? Nem mondom, hogy az autóban hűvösebb lesz, de legalább jár a levegő majd, és nem kell húzni a súlyt.
Elgondolkodott, nem igazán értette a miérteket szerintem, de úgy döntött bízik bennem, bár picit szabódott, hogy nem messzire lakik innen. Érezhető volt, hogy szívesen veszi a felajánlást, ezért beültettem, beraktam a táskáját is és elindultunk. Nagyon köszönte, hogy nem kell gyalogolnia mégsem ebben a forróságban, nem is a meleg miatt, hanem mert a fejét tűzi a nap.
Boldog voltam. Még azt is tudtam hova kell vinnem, nem kellett kérdezgetnem, csak az utca nevét. Volt időnk arra, hogy pár percig beszélhessünk.
Mint utóbb kiderült 85 éves, teljesen önellátó, friss, és optimista. Nem a zúgolódó típus, tele volt az arca mosolyráncokkal.
Az a 8-10 perc míg elértük az otthonát, kellemes beszélgetéssel telt. Amikor kisegítettem, a táskájáért mentem a csomagtartóhoz és belerejtettem a neki szánt epret és csokoládét is. Kérdeztem segíthetek-e neki valamiben még, ő nemet mondott, de hálálkodott nagyon.
Néztem a madárcsontú, idős asszonyt és összefacsarodott a szívem. Ha tudná mennyit segített rajtam azzal, hogy olyan, amilyen. Hogy akkor és ott volt, ahol én. Nem tudom miért, de átöleltem volna a világot. Sokad rangú lett minden. Talán újra találkoztam valakivel, aki egykor sokat jelentett számomra? Nem tudom, de Isten ballon kabátban, banyatankkal állt meg ma előttem, hogy megértsem, milyen erős, szeretni való az ember(iség). Gyanítom ezek miatt az érzések miatt jövünk újra és újra. Ilyenkor megérzek valamit a nagy hatalmas egészből egy röpke pillanatra. Tudom, hogy van még remény, nem szabad csüggedni. Legbelül, mélyen mindannyian tudjuk, hogy egy tőről fakadtunk, összetartozunk, és egy szép napon megértjük mind, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a világ újra szép legyen.
Túl idealista vagyok? Meglehet. De miért ne lennék? Ma (is) találkoztam Istennel.
Egy másik személyes tapasztalat, ami a mosolyról szól 🙂
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: