Soha nem láttál még ilyen gyönyörű kockákat az érintésről! (videó)

Ez a videó a legszomorúbb szívet is képes megolvasztani egy leheletnyit, ez biztos. Az érintés csodálatos erejéről mutat be néhány pillanatot. Nélküle nem lehet, nem érdemes élni. Életünk során meghatározó a legelső, de megnyugtató lehet a legutolsó is. Mindennap kívánjuk és mindig jól esik attól, akit szeretünk: az érintés.

Érintés nélkül nem lehet, nem érdemes élni, és itt, az érintés alatt persze hogy nem a tárgyakkal való személyes kontaktust értem, hanem a másik emberrel való társas érintkezést, amikor érezzük a másikat, és közel érezhetjük magunkhoz. Ilyenkor fontosnak tudhatjuk, vagy legalábbis nem érezzük magunkat egy olyan rideg világban, ahol mindenki elmegy, elbeszél egymás mellett, és az érintkezés csak lökdösődés vagy rosszabb esetben fordul elő.

Egy amerikai kutató csoport egy nagyon érdekes kísérletbe fogott, amely azt próbálta kutatni, hogy mit is jelent az érintés számunkra, mennyire fontos hogy érintkezzünk, és ne legyünk kontakt hibásak. A kísérlet helyszíne egy könyvtár volt, ahol is a könyvtáros hölgy, amikor is átnyújtotta vagy átvette a kölcsönzőtől a könyveket, vagy a kártyáját, nagyon gyengéden megérintette a kezét, úgy hogy az illető szinte nem is vet tudomást róla, nem is vette észre. De a hölgy ezt nem tette meg mindenkivel, hanem minden második embernél. A könyvtár ajtajában a delikvenseket elkezdték faggatni, hogy milyennek érzi ezt a könyvtárat, hogyan szolgálják ki, hogy van megelégedve a szolgáltatásokkal, a munkatársakkal.

Arra a megdöbbentő konklúzióra jutottak, hogy minden olyan ember, akit nem érintett meg a pultos hölgy, igazán nem mondott semmi pozitívumot, építő jellegű kritikákat, csak elmondta, hogy jó itt kölcsönözni, közel lakik, sokat nem szokott itt időzni, és a munkatársak végzik a dolgukat.

Ez is jelzi, hogy szinte kivagyunk éhezve a szeretetre, a tapintásra.

Nemrég láttam egy dokumentum filmet, amelynek szereplője egy kisfiú volt, aki képtelen volt segítség nélkül mozogni, a lábait merevítők tartották, és a lábán behemót nagy cipő éktelenkedett, mint a Forrest Gump című filmben Tom Hanksén, ha emlékezünk.
A szülő nem bírta egy idő után elviselni a látványt, hogy a gyerek lába csupa seb és kiütés a váztól, hogy mindig krémezni kell, felcsatolni, leszedni. És az orvosok által felírt gyógyszerekből sem kért, inkább az orvosi tiltakozás ellenére is, saját kezébe vette az ügyet, éveken át masszírozta a fia lábait, és láss csodát, a fiú elhagyta a botot, nem csimpaszkodott tárgyakba, és megtanult járni, mi több, beválogatták az iskolája kosárcsapatába, és ha hiszitek, ha nem, az amerikai futball egyik legnagyobb csillaga lett. Hála az édesanyjának, és a gyógyító érintésnek.

De, hogy ne elégedjünk meg ezzel az esettel, következzék egy újabb:

Amerikában született egy iker pár, akinek az egyik tagja koraszülött volt, nagyon rossz egészségi állapottal jött világra, úgy tűnt, csak órái vannak hátra az életből.Testvére mellől a szoba másik végébe tették, de az ápolónő valamit megérezhetett, mert a kis beteg mellé rakta az egészséges testvérét, aki simogatta, megérintgette beteg testvérkéjét, és pár nap múlva tünet mentes lett, elkezdett táplálkozni, feljavult minden életfunkciója, és azóta is boldogan élnek.

De az érintésnek egészen más dimenziója mutatkozik meg a vakok esetében, akik ujjuk segítségével képesek egy festményt is rekonstruálni a fejükben, egy szobor sokkal többet tud nekik megmutatni és magából feltárni ujjaik számára, mint amit mi, két szemünkkel felfogunk belőle.

Egy érintésből megtudhatjuk a másik lelki állapotát, érezhetjük kisugárzását, és az a csoda ebben, hogy soha nem egyoldalú, hisz mind az érintő, mind az érintett részesül valamifajta többletből a másik által.

De az érintés szomorú eseteknél is csodát tehet, hiszen egy ágyhoz kötött, szóban kommunikálni már nem képes beteg, érintéssel is kitudja magát fejezni.

Tehát soha, semmilyen helyzetbe ne féljünk, ne szégyelljük az érintést, hiszen a szeretetnek ez talán az elsődleges és legfontosabb megnyilvánulása.