Már nem tudom hogyan jutottam ma el a meztelen jógáig, talán túl sok ismeretlen és ismerős szólított meg a szivárvány színű profilképem miatt. Beszélgettem velük toleranciaküszöbről, egyenlőségről, másságról. Szépen, anyázás nélkül, mert a disputa egy remek műfaj, itthon is egyre szebben megy – az én baráti körömben -. Vitatkozni szépen is lehet, véleményt cserélni ha úgy tetszik. Nem kell hozzá anyádtiednematied(!) meg lehet érvelni stílusosan, némi humorral, mit miért gondolunk úgy, ahogy. Én ezt imádom. Intellektuálisan is sokat elárul a vitapartneredről.
A jóga olyan csajos, rózsaszín polifoamos dolog szerinted? Akkor kattints IDE!
Na, de meztelen jóga. Sosem próbáltam. Sőt, ha őszinte akarok lenne, elborzaszt a gondolata is. Hogy miért? Mert abszolút a komfortzónámon kívül esik. És ilyenkor pontosan tudom, hogy ezért fogom megpróbálni egyszer. Igen, ez a motiváció. Mindenbe beleállni, amitől kiborulok gondolat szinten. Ha ennél is őszintébb akarok lenni azért is, mert
félek, hogy elsuhan mellettem az élet, míg kívülről bámulom.
Találtam ma egy videót, ami nem hozta meg a lelkesedésemet, de legalább rohadt jót röhögtem a riporter pánikreakcióján. Annyira vihogott a saját pőreségén, és azon, hogy annak minden részletét fel kell fednie, hogy sírtam rajta én is. Zokogva röhögtem. Mert közben azonosultam. Nagyon.
És a csúcspont:
Azt is tudom, hogy ha rászánom magam, arról nagy sokára születik majd csak bejegyzés, mert meg kell emészteni a élményt. Főként, mert nem cipelek magammal barátnőt, akivel feleződik a pánik, akivel összenézve cinkos vihogásba foghatunk. Fele annyi feszkó se távozna úgy, mint egyedül. Az emberek fejében egyébként van egy sztereotípia arról, hogy ilyen helyre csak magamutogató, szexmániások járnak, esetleg homoszexuális randihelyként üzemel. Ráadásul a legtöbb meztelen jóga óra koedukált. Bizony. Szóval amikor odavonszolod a kis testedet a teremhez, hideg zuhanyként érhet, hogy egyedül te vagy nőnemű az összeverődött bátrak közül.
Azt hiszem a legszörnyűbb pillanat az lehet, amikor szét kell tenned a lábadat.
Ugyanakkor, a legfelszabadítóbb is. Addig csak mantrázza az ember, hogy csakaztne, jajcsakaztne! De amikor az oktató felfesti lelki szemeink előtt a combnyitogató ászana részleteit, végleg megszabadulunk minden szemérmességtől és frusztrációtól. Elfutni hanyatt fekvő helyzetből kényes feladat, na meg a meztelenség is megakadályoz. Nehezebben vesszük rá magunkat a pucolásra, ha tudjuk, még nagyobb feltűnést keltünk a cihelődésünkkel. Tehát széttesszük a lábunkat. És várunk. Várunk mit érzünk magunkkal kapcsolatban. Gyanítom kicsit sem érdekel olyankor a mellettünk fekvő, egyáltalán senki, aki rajtunk kívül a teremben van még. Mi és a belső feszültségeink vannak csak jelen. Úgy érzem kicsit sem szól a szexualitásról, mert kinek jut eszébe saját küzdelmei közepette akárcsak a misszionárius póz is? Sokkal inkább a saját testünkkel összhangba hozva jut eszünkben már otthon ez. Nem?
Szóval, meztelen jóga – bakancslista.
És nálad?
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: