Amíg a világtól távol, elzárva éltek, könnyebben megőrizték hagyományaikat, ám a globalizáció következményeként a nomád törzsekhez is szép lassan elér a civilizáció, a kis népek fokozatosan beleolvadnak a szomszédos, nagyobb kultúrákba, elveszítve ősi nyelvüket, viseletüket, szokásaikat, ezzel együtt az identitásukat is.
A “Mielőtt tovatűnnek” című film Jimmy Nelson fotográfus alkotása, mely egyedülálló lehetőséget nyújt, hogy felfedezzünk több, mint 30, a világtól teljesen elzártan élő és lassan eltűnőben lévő törzset a világ legkülönbözőbb pontjairól.
Két hetet eltöltve minden törzsnél, Jimmy megismerkedett nagy múltú hagyományaikkal, csatlakozott szertartásaikhoz, és ezt az egészet valami egészen elbűvölő módon örökítette meg. Részletes fényképei egyedi ékszerek, frizurák és ruhák memoárja, nem feledkezve meg természetesen minden törzs legfontosabb környezeti- és kulturális elemeiről, mint például a gaucsóknál a lovakról. Nelson úgy érzi, hogy az ő feladata az volt, hogy képei által biztosítsa, hogy a világ soha ne felejtse el, hogy hogyan is voltak a dolgok régen. “Egy olyan ambiciózus és esztétikus fényképészeti dokumentumot szerettem volna megalkotni, mely kiállja az idő próbáját, és amely pótolhatatlan etnográfiai feljegyzéseken alapszik egy eltűnőben lévő világról.”
Az általa elkészített képek már megtekinthetőek könyvében, és hamarosan elkészül a film is. Keljünk hát útra a világ legtávolabbi sarkaiba és legyünk szemtanúi egy letűnőben lévő világnak.
Jimmy Nelson
Egy betondobozban élve, ahol a csapból meleg víz folyik, hűtőszekrény tartja hidegen az élelmiszereinket, és wi-fi csatlakozás kapcsol össze a világ többi részével, el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet, mondjuk a tasaatani emberek egy átlagos napja. Évi 5-10 költözés, kunyhóépítés a –40 fokos hidegben és rénszarvasterelés szállítási-, ruházkodási- és élelmezési okokból.
Az elképesztően szép fényképeket látva, csak még biztosabbak lehetünk abban, hogy mekkora veszteség lenne az emberiség számára, ha ezek a törzsi népcsoportok végleg eltűnnének a Föld színéről.
Vajon lemondanál-e okostelefonodról, az internetről és tévédről, hogy olyan szabadon élj, mint ők?
A ni-vanuatuk melanéziai népek, a Vanuatu köztársaság népességét alkotják, ez 83 sziget láncolata a Csendes Óceán délnyugati részén, amit régen Új Hebridák néven ismertek. Egyre bizonyosabb, hogy Pápua Új Gineából érkező melanéziai hajósok voltak Vanuatu első telepesei. Évszázadok során más bevándorlók követték őket. Manapság az összes lakott szigetnek saját nyelve van (több, mint 100 különböző nyelvet beszélnek), valamint saját szokásai és hagyományai. A ni vanuatuk a hagyományos dél-tengeri konyhát kombinálják az újfajta élelmiszerekkel. A hagyományos ünnepi ebéd a laplap, sült gumótermésből, kókusztejből és húsból álló puding.
A dani és yali törzsek a Baliem Völgyben élnek, Jayawijayában, Pápua hegyes vidékein, Indonéziában, egy fennsíkon, 1600 méterrel a tengerszint felett.
A drokpa törzs, amely úgy 2500 főt számlál, három kis faluban él Ladakh Dha-Hanu völgyében, amely Jamu és Kashmir területén van, az India és Pakisztán közötti vitatott régióban. Ők az árják egyedüli hiteles Indiában maradt leszármazottai.
Kelet-Afrika félnomád maszáj népei Kenya déli és Tanzánia északi részén élnek, a Nagy Hasadékvölgy száraz és félszáraz területein. Nomád életstílusuk az esőzések útvonalát követi a hatalmas sztyeppéken át, élelem és víz után kutatva nagy marhacsordáik számára. A maszájok összes táplálékigényét kielégítik a marháik. Húsát megeszik, tejét megisszák, és alkalmanként a vérét is isszák.
A maszáj törzs egy ember gazdagságát marhái és gyermekei számával méri. A férfiaknak annyi feleségük lehet, amennyit megengedhetnek maguknak és eltartani képesek. Minden egyes feleség felelős azért, hogy házat építsen saját maga és gyermekei részére. A feleségek között hierarchia van, az első feleség kezében van a legtöbb érték és hatalom.
A mursi, egy nomád életmódot folytató pásztornép egy törzse, amely az Omo Völgy alacsonyabban fekvő területein él, amely az afrikai Nagy Hasadadék-völgyben található, dél-nyugat Ethiopiában, nem messze a kenyai határától.
A dassanech, banna és karo törzsek az afrikai Nagy Hasadadékvölgy Omo Völgyében, dél-nyugat Ethiopiában élnek.
Az emberek megnyerése volt Jimmy munkájának kulcsfontosságú eleme.
Jimmy, aki fiatal korában, mielőtt sikeres fotográfus lett bejárta a világot, az utóbbi három évét azzal töltötte, hogy fotózta a világ minden táján (35 helyen) a legelbűvölőbb és legelszigeteltebben élő törzseket.
Új könyve, a Before They Pass Away (Mielőtt tovatűnnek) pillanatkép ezen törzsek jelenlegi helyzetéről, egyaránt műalkotás és történelmi dokumentum. Útja keresztülvezetett mind az öt kontinensen, látogatást tett olyan távoli helyeken, mint a Bayan Olggi hegyvidéki területe Mongóliában, a Baliem völgy Pápua Új-Guineaban, és Dél-Ethiópia legvadabb részein. E törzsek közül egyik volt a mursik Ethiópiában, ahol a nők az alsó ajkaikban agyagkorongot viseltek. A 15 éves kort betöltött lányok ajkát átfúrják, majd fokozatosan addig nyújtják, hogy elég hely legyen belerakni az ajak-korongot.
Nagyon keveset változott a törzsi élet az első ezredforduló óta. Az életük nagyon egyszerű, főleg vadászatból, gyűjtögetésből, állattenyésztésből és ciroktermelésből áll az Omo folyó mentén.
Az Omo törzsbeliek hitvilága keveréke a monoteizmusnak és a hagyományos animizmusnak, vagyis valójában politeizmus. Egyetértésben az animista hagyományokkal az emberek hisznek abban, hogy valamennyi természeti tárgynak – olyanoknak, pl., mint sziklák vagy fák – van lelkük.
A huli parókás emberek híresek arról a hagyományukról, hogy saját hajukból készítenek díszes parókát. Számos törzsük él Pápua Új-Guineában.
Mustang (a tibeti Mun Tan, jelentése „termékeny síkság”) az egykori Lo Királysága, amely egy magas és szélfútta fennsíkon fekszik, észak-nyugat Nepál és Tibet között, az egyik legtávolabbi helyén a világnak. Jelenleg egyedülálló, mint az egyik ma létező utolsó hiteles tibeti kultúra. Lo népei, a lopák, a tibeti buddhizmust gyakorolják. Szerfelett vallásosak, az imák és fesztiválok szerves részeit képezik életüknek.
Lo népe hagyományos családszerkezet szerint él, ahol a legidősebb fiú örökli a család vagyonát, míg a társadalmi elvárásoknak megfelelően a másodszülött fiút hat-hét éves korában kolostorba adják.
Állítólag a tányérajkat azért találták ki, hogy ezzel a beavatkozással a nők kevésbé legyenek vonzóak a rabszolga-kereskedők számára. A mursik egyike azon utolsó törzseknek, akik még viselik az ajaktányért, és ha a modern világ által egyre nagyobb mértékben befolyásolt legújabb generáció úgy dönt, hogy nem folytatják ezt a hagyományt, hamarosan kihalhat teljesen.
Jimmy körültekintően igyekezett kihangsúlyozni, hogy a könyve elsősorban egy bizonyos grandiózus politikai állásfoglalással szembeni reklámtevékenység, mely által reméli, hogy jobban felhívja a figyelmet e népek szépségére és egyediségére, és ez pozitív párbeszédet alakíthat ki a törzsek és a modern világ között.
Állítása szerint: ’Ennek a projektnek a lényege az, hogy tudatosítsa az emberekben, milyen ritkaság az egyéniségük. Nem azért, hogy leereszkedő módon támogassuk őket, csak azért, hogy egyszerűen kimondjuk: ezek vagytok, és megmutassuk nekik, mily rendkívül nagy értékkel bírnak.
’A világ változik, és nem fogjuk tudni megállítani, de remélem, a magam módján ösztönzöm őket, hogy ne adjanak fel mindent, ami ennyire egyénivé teszi őket.’
A maorik, Új-Zéland merész és leleményes kalandorokként ismert bennszülött lakosai. A tizenharmadik században érkeztek Új-Zélandra, miután eposzba illő tengeri utat tettek meg a kelet-polinéziai szigetekről.
A legenda szerint a tizenkét nagyméretű kenu mindegyike más-más törzset szállított. A legtöbb maori ember még ma is meg tudja mondani, melyik törzsnek a leszármazottai.
A csukcsok ősi sarkvidéki emberek, akik főleg a Csukotka félszigetén élnek. Szokatlanok az ott élő északi népek között, mivel két különböző kultúrát képviselnek: ezek a nomád rénszarvaspásztorok (Chauchu), akik a félsziget belsejében élnek, valamint a falvakban élő, tengeri emlős vadászok, akik (Ankalyn) a Jeges-tenger, a Csukcs-tenger és a Bering-tenger partjai mentén laknak.
A himba egy ősi fél-nomád pásztorokból álló törzs, akik a 16. század óta szétszórt településeken élnek, végig a Kunene folyó környékén, Namibia észak-nyugati, és Angola délnyugati részén.
Sok himba továbbra is a nemzedékek óta változatlanul fennmaradt hagyományos életmódot folytatja, habár a fejlesztések – beleértve a tervezett vízenergia beruházásokat – folyamatosan veszélyeztetik ezt.
Himba nők vonulnak át a Namib sivatagon. Viseletük kevéske ruházat, de híresek arról, hogy otjizével – ami vaj, hamuzsír és okker keveréke – kenik be magukat.
Mr. Nelson három év alatt beutazta a világot és felkeresett 35 törzset az öt kontinensen.
A nenet nép Szibéria északi sarkkörénél élő rénszarvaspásztor nomád törzs, míg a 2500 drokpa az India és Pakisztán közötti vitatott területen él.
A huaoranik magukat tartják a legbátrabb törzsnek az Amazonas mentén – nagyjából 2000-en vannak, de otthonukat veszélyezteti az olajkitermelés és az illegális fakereskedelem.
Kb. 5,5 millió tibeti él – Tibet története úgy 4000 évvel ezelőtt kezdődött.
A tsaatanok (rénszarvasok népe) észak Mongóliában egy nomád törzs, akik túlélésük szinte minden szempontjából a rénszarvasoktól függenek. A legtávolabbi szubarktikus tajgában élnek, ahol a téli hőmérséklet a mínusz 50 fokra is leeshet. A tsaatanok Mongólia utolsó még élő rénszarvas pásztorai.
A tsaatanok évezredek óta sikeresen túlélték az erdős hegységek kíméletlen feltételeit, családjaikkal költözködve, sátrakban lakva. Szokásaikat és hagyományaikat alapvetően a vándorlás határozta meg, és rénszarvasaik szükségletei irányították.
A kazakok Közép-Ázsia északi részéről származó türk népcsoport. Több mint két évszázada vadásznak a férfiak lóhátról, betanított szirti sasokkal.
Ladakh népe nagyon magas hegységek völgyeiben él, a Himalája és Karakorum közötti térségben, India északi részén Jammu és Kashmír tartományban. A ladakhiak hitbéli azonosságot mutatnak a tibetiekkel. A tibeti buddhizmus, a buddhizmus előtti Bön vallás haragvó istenségeivel ötvözve, Ladakh legfőbb vallásává vált több mint ezer éve.
Míg az összes törzs, akivel találkozott különbözött megjelenésben, a hasonlóságok nyilvánvalóak voltak. ’Társadalmi szempontból megegyezőek voltak’ – mondja Jimmy – ’minél távolabb kerültél a civilizációtól, annál több ember dolgozott családi egységekben, annál nagyobb tiszteletet adtak az idősebb nemzedéknek és egymásnak is. Minél távolabb mentél, annál kedvesebbek voltak az emberek.’
Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában felnőve a brit fotóst, Jimmy Nelsont mélyen elbűvölték a bennszülött kultúrák, amelyekkel találkozott, és első kézből tapasztalhatta, hogy változott meg ez a világ.
Az elmúlt öt-hat évben a változás ütemét tartotta – az internetnek és a karbantartott utaknak köszönhetően a leginkább riasztónak.
Mikor a dél-ethiópiai törzseket látogatta meg, az utazás a reptértől három hétig tartott. Manapság, a régióban újonnan épített utaknak köszönhetően ez már csak néhány napot venne igénybe.
Következő lépésként azt tervezi, hogy felkeresi az összes törzset, akiket fényképezett, és megmutatja nekik az elkészült könyvet.
Ezután további 35, a világ politikailag sokkal ingatagabb területein élő törzset szándékozik felkeresni, ahol a hatóságoktól különleges engedélyeket kell majd kérnie, hogy segítsenek elérni őket.
A projektről további információkat Jimmy weboldalán találhatunk. Könyvét ’Mielőtt tovatűnnek – címmel a teNeues adta ki, az Amazonon lehet megrendelni.
Szerző: Gini Papp – Zacc
(dailymail.co.uk,napielemózsia,beforethey.com)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: