Ezekben a napokban majd 1 millió vérre szomjazó turista lepte el a spanyolországi Pamplona városát. Az a sok idióta, elkényelmesedett amerikai és nyugat-európai turista, aki ily módon keresi a veszély jelentette adrenalint, s ha valami baja esik, netán meg is hal, akkor azt talán meg is érdemli. A “Pamplona-i bikafuttatás”-nak nevezett esemény a spanyolországi Navarra tartomány székhelyén kerül megrendezésre, július 6-ától 14-ig, minden évben.
Fő attrakciója a mindennapi bikafuttatás, melyben önként jelentkező, amatőr turisták – ahogy ők mondják; “próbálják ki magukat, saját bátorságukat, fürgeségüket és szerencséjüket” – Pamplona ódon macskaköves, szűk utcáin. Ez azt jelenti, hogy 9 napon át űzik, hajszolják a magyarhoz mérten kis termetű spanyol bikákat a város kanyargós utcáin kifordult szemű, ordítozó, önmagukat igazi férfinak képzelő macsók, a katolikus San Fermin ünnepét, őrjöngő állatkínzássá degradálva. A cél, hogy a résztvevők a lehető legközelebb kerüljenek a bikákhoz, s meg is érintsék anélkül, hogy megsérülnének. Egy-egy menet hozzávetőleg négy percig tart, és 2000-3500 futó kísérti meg a sorsot. Évente rendszerint 200-300 sérülést számlálnak, ezek három százaléka súlyos.
Idén a legsúlyosabb sérült egy 38 éves amerikai bróker, akit a jobb hónaljánál döfött meg a bika, de a szúrás nem érte a mellüreget, így a beteg állapota nem kritikus. Végül a mérleg 33 embernél állt meg, összesen ennyit szállítottak kórházba, a sérültek közül kilencet a bikák szarva sebesített meg. A sérülések nagy része abból adódott, hogy sokan futás közben elestek a csúszós macskaköveken, többeken át is gázoltak a féltonnás bikák, míg volt, akit a tömeg szorított a falhoz.
Évről-évre egyre több ember érkezik Angliából és az Egyesült Államokból, de a spanyolok számára is fontos eseménynek számít, vannak, akik 20-30 éve visszajárnak, hogy futhassanak a bikák előtt.
Legutóbb 2009-ben halt meg egy 27 éves spanyol férfi, Daniel Jimeno Romero.
Romero élete Pamplonában ért véget
Nézd, ez a szomorú valóság. Felháborító, hogy elkényeztetett, jólétből érkező, önmagukból kiforduló, vérszomjas, üvöltöző turisták közé hajtanak ki megrémült állatokat, akiknek egyetlen esélyük, hogy meneküljenek és ha kell ökleljenek túlélésük érdekében. De amit akkor még nem tudnak, az is csak pillanatnyi menekvést jelent számukra…
Íme a műveltnek mondott nyugati kultúra; a vér, a rémület, s a perverz vérszomj.
Az arénából bika sosem távozik élve, pusztulását pedig hosszú percekig tartó gyötrelem előzi meg, a vérében gyönyörködők nagy örömére. A magam részéről mindig a bikáknak drukkolok, tudván azt, nekik nincsen választásuk, s önmagukban vannak sok ezernyi, a vérüket látni akaró emberrel szemben, akik az arénát megelőző bikafuttatáson (bár titkolják), de még egymás vérének látványában is gyönyörködnek. És bár a San Fermin ünnep egy 14.században indult vallási rituálé, mára sokkal inkább egy hatalmas üzlet az erre a 9 napra berendezkedett befektetőknek, csengenek a dollárok, zizeg a profit, és a halálra rémült, megvadított bikák legázolják azt, aki elébük áll. A turisták testi épségéért viszont nem aggódunk. Sebesüléseik, netán haláluk is az üzlet része, kitűnő reklám, mely még több eltorzult lelkületű és értékrendű angolszászt és nyugat-európait visz majd még Pamplonába.
Mint minden évben, most szombaton is állatvédő aktivisták feküdtek a bikaviadal arénájának bejárata előtt a földön, vörös festékkel kenve be magukat. Folyamatosan kérik a hatóságokat, hogy vessenek véget a hagyománynak mely mindenkinek csak árt.
Az ünnep első napja azzal indul, hogy a városháza erkélyéről rakétát indítanak és Pamplona több helyszínén, többek között a Városháza terén is a “Chupinazo” dob szól, miközben több ezer ember üvöltözik izgatottan.
150 aktivista tiltakozik minden évben az aréna bejáratánál.
“Te futsz. A bikák meghalnak.”
A tiltakozók úgy festik ki az arcukat, mintha ők maguk lennének a halál annak érdekében, hogy emlékeztessék a turisták ezreit, a bikaviadal, mely úgy tűnik ártalmatlan szórakozás, a bikák számára mindenképpen fájdalmas halált eredményez. A matador sok tőrszúrással igyekszik majd a kimerült állatok gerincét elválasztani a testüktől. Nem lesz esélyük.
A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) minden évben tiltakozásokat szervez és közvélemény kutatásokat tart. Friss adataik szerint, a spanyol emberek 76 %-át nem érdeklik a bikaviadalok.
Az aktivisták minden bikafuttatás előtt 2 nappal végigjárják ugyanazt az útvonalat – pirosra mázolva, bikaszarvakkal és piros sálban -, ahol majd az állatok elől menekülnek a szórakozni vágyók.
Remélhetőleg idén pozitív választ kap a PETA, ezzel véget vetve a bikák sok évszázados gyötrelmének.
Szerző: Gini Papp – Zacc
(wisance.com, jovonk.info, index.hu)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: