Te hány éves vagy a lelkedben? Szándékosan nem agy vagy szív kifejezést használtam, mert ez sokkal mélyebb kérdés. Innen visszatekintve már tudom miért akadtam el fejben egy bizonyos évszámnál, ugyanis akkor történt a legnagyobb változás az életemben, és érdekes módon, ott a számolás is megszűnt. Sosem érdekelt a korom, minden ráncomat és ősz hajszálamat becsülöm, az azokban rejlő történetért, tapasztalatért. Az évszám mégsem pörög. Amikor rákérdeznek a koromra, előbb jut eszembe mikor születtem, és azt nyögöm be. Számolja ki, akit érdekel, mert nem tudom, nem foglalkozom vele. Rendben vagyok, de a számlálóm leállt. Apám 70 felett van már, de egy 18 éves frissességével közelít a gyerekekhez, az élethez. Azt hiszem én is ilyen vagyok és maradok. Ha 120 éves leszek, akkor is meg fogok lepődni a tükörképemen, mert a lelkem másról mesél…
Ezek az akkor és most képek jól mutatják, hogy noha külsőre szinte már semmi közünk a régi énünkhöz, minden sejtünkben ott van az információ, a kód, amitől mi maradunk az egyetlen és utánozhatatlan csoda, aki itt járt, és nyomot hagyott a világban.
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13. …és ez is az élet. Amikor elfogynak a képről a szereplők…
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20. Végül álljon itt a saját fotóim közül egy, amiből nyilvánvaló okok miatt már csak melltartóval készül kép néhány év múlva 🙂
Szerző: Gini Papp – Zacc
(képek: facebook, és Irina Werning sorozatából)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: