/Foto: Szeretlekmagyarország/
Láttuk már, hogy a magyar hajléktalanok összezárnak a menekültekkel (ITT!), éppen ezért itt az ideje, hogy elmondjam erről amit gondolok. Már többször kimentem rettegni a keletibe, mióta tart a hajcihő. Kerestem a nőket erőszakolókat pólóban, ami nem takart nyakig, bizony még a karom is kint volt. Rettegve közelítettem a gyerekekhez akik széles mosollyal néztek rám, mielőtt még megtudták volna, hogy hoztam is nekik valamit. Még jobban féltem az anyjuktól, aki még szélesebben, bár sokkal fáradtabban mosolyogtak rám. Már csak az egyedül bámészkodó férfiaknál kellett kipróbálnom vajon mennyire félek. Közéjük is bemerészkedtem, sőt én gyilkos állat még cigarettát is vittem nekik, mert bár már jó régen nem dohányzom, pontosan tudom milyen jól esik ha nincs, és picit az idegeimet is kipárnázta. Szóval menjetek ki félni egy kicsit, csináljatok sok képet, és mutassátok meg nekem!
A szívetek meggyógyul a félelemtől, ebben az egyben biztos vagyok!
P.S. Picit fáj, hogy eddig a “jobb” emberek a hajléktalanokat köpködték, most pedig vannak a “rohadt migránsok” és a “mi nagy magyar hajléktalanjaink”. Legyen mindkettő szívügyünk. Lehetne?
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: