Japánban még az iskolai ebédszünet is irigylésre méltó!

A lányom harmadik osztályos, de azon kívül, hogy nagyobb részt utálja az ízetlen menza kaját, azért is éhes folyton, mert nincs elég ideje arra, hogy elfogyassza amit kap. Pedig a jó emésztés, ergo az egészség feltétele az, hogy időt hagyj minden falatra. Sosem fogom megérteni a magyar iskolákat úgy összességében a poroszos rendszert, de azt egyáltalán nem, hogy miért nem hagynak legalább az étkezésre elég időt. Rohanva mennek, némán étkeznek. Az én csendes, jámbor gyerekem vagy 15 fekete pontot gyűjtött be abból, hogy a szigorú tanerő nem tűri az ebédlői beszélgetést. Halkan sem, mert egy osztályterem szomszédságában esznek, ahol épp tanítás folyik. Iskolaotthonról beszélünk, ahol délután fél 5-kor látod a gyereket először miután reggel betoltad a kapun. Tehát egész nap azt eszi meg – ha van rá ideje -, amit én csomagolok, és azt is akkor, ha nem sürgetik. Nem normális dolog ez úgy, ahogy van. Ezért érintett különösen mélyen amikor megláttam a videót arról, hogyan gondolkodnak a japánok az ebéd fontosságáról.

Ha megkérdeznéd a lányom osztályában lévő gyerekeket mennyire várják az ebédet, 80 százalékuk azt mondaná, utálja az egészet. Mert némán be kell lapátolniuk valamit, ami ráadásul sz@r. 
Mit mond ezzel szemben egy japán gyerek ha megkérdezed, várja-e? Azt, hogy IMÁDJA! És közben fülig ér a mosolya…
Hogy mi a titok, miért van ez így? A videó el fogja árulni. 
Náluk az ebédszünet nem egy szimpla sorba állunk némán majd belapátoljuk szótlanul és kapkodva az ételt program. De nem ám! Sőt, az ebédszünetük nem csak az evésből áll!

Yui, az ötödikes kislány mutatja meg a film elején táskája tartalmát. A tankönyvei mellett viszi abroszát, evőpálcikáját, fogkeféjét, bögréjét, és egy zsebkendőt, amivel ebéd után szájat töröl. A gyerekek, két tanár kíséretében, csoportban indulnak a suli felé.
Saitama-ban lévő iskolába 682 gyermek tanul, 1-6. osztályig. Saját farmocskájuk van, ahol krumplit is termelnek, ebből készül a burgonyapüréjük. Az iskola konyhájában pucolják meg, ahol 5-en dolgoznak, és naponta 720 adag ételt készítenek el.

Iskolai aranyköpések két részben ITT!

Yui osztályába 38 gyerek jár, egy tanító oktatja őket. Mielőtt ebédelnek, a gyerekek fehér köpenyt és sapkát húznak, szájmaszkot vesznek fel. A hetes megkérdezi, hogy van-e közöttük esetleg beteg, vagy nem érzi jól magát. Kézmosás, és fertőtlenítés következik, majd átmennek a tanárral a konyhára, és elhozzák az étkészleteket, 3 gyerek pedig egy másik tanárral betolja az osztályterembe a melegen tartó edényekben lévő ételt.

Szóhoz se fogsz jutni mit találtak ki ezek a gyerekek! Kattints IDE!

A teremben a kijelölt diákok osztják szét társaik között az ennivalót. A tanár közéjük ül, nem a saját asztalánál eszik. 
Amikor befejezték az evést, fogat mosnak és elpakolnak. 
Egy vidám, felhőtlen együtt étkezés, ami egy külön 45 perces program! Tanítási órának számít, és ugyanolyan fontosnak tartják, mint bármely más tantárgyat.
Mit mondhatnék én ezek után? Adja a Magasságos, hogy egyszer ebben az országban is megértsék ennek jelentőségét!

Retro faloda, így ettünk mi hajdanán! – Kattints ide a nosztalgia fotókért!

Szerző: Gini Papp – Zacc