Fontos leckét hagyott egy férfi az étteremben

Sosem felejtek el egy jelenetet, melyet még tinédzser koromban láttam a temetőben. A barátnőm sírjához mentem ki, csak úgy ücsörögni, gondolkodni, és szokásommá vált, hogy hagyok neki a kőváza mellett egy levelet, amiben mindent leírtam, ami velem történt nélküle… Ahogy ott ültem, azt láttam, hogy egy apám korabeli férfi – lehetett akkor tán a negyvenes évei közepén -, a saját édesapjával üldögél egy sírkő előtti padon. Az apa már 70 feletti, madárcsontú ember volt. A fia szorosan ült mellette, miközben védőn átkarolta. Egy ideig csak gondolkodva néztek maguk elé, majd a férfi megtörölte szemeit, apja felé fordult és puszilgatni kezdte a kopaszodó fejét, de olyan gyengéden, ahogy egy gyermeket szoktak. 
Az öreg visszazökkent a valóságba, ránézett és olyanfajta mosoly ült ki az arcára, amilyet azóta sem láttam. Tisztán látszott, hogy ez nem egy szimpla apa-gyerek kapcsolat, sokkal több annál. 
Velük mosolyogtam, miközben a szememből hullottak a könnyek. Boldog voltam a tudattól is, hogy létezik ilyen kapcsolat generációk között.
Nekem rettentő távolságtartóak voltak a szüleim, mondhatnám rideg tartásban, sok veréssel neveltek, de mindig szerettem volna én magam megpuszilgatni így az apukámat, amit a mai napig sem adtam fel. Bár távol akarnak tudni maguktól vallási nézeteik miatt, hiszem, hogy eljön a nap, amikor átkarolhatom, és éreztethetem vele, hogy úgy szerettem mindig ahogyan van. Mert érinteni, ölelni, szeretni fontos, és jó. Gyógyítja a lelket. A legbetegebbet is. A következő történetet olvasva jutottak eszembe ezek a gondolatok, melyet szeretnék most megosztani veled is.

Mi másért jöttünk ha nem a szeretetért és egymás öleléséért? – Cikk és videó ITT

(a kép illusztráció az imgur-ról)

“Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.

Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.