Harmadikosoknak szóló feladatsor kering a neten, amiben arra kíváncsiak a T.Tanerők, hogy vajon kit tartanak az osztályban szépnek és vajon a szépséggel együtt jár-e ezeknél a diákoknál a jóság is!
Igazuk is van, idejében illik lerombolni az önbecsülésüket. Mint ahogy az megtörténik nap mint nap több formában is.
Nemrégiben ücsörgött a szintén harmadikos kislányom a tükör előtt és méregette magát. Figyeltem, mit csinál.
Egyszeriben csak felém fordulva azt kérdezi:
– Anya, én tényleg csúnya vagyok kiengedett hajjal? (Fenékig érő, ápolt haja van)
– Micsoda? Honnan veszel ilyen butaságot? – kérdeztem vissza, mire a válasza: – Andi néni (az osztályfőnök) mondta…
– Micsodaaaaaaaaa? – szabadult el bennem az anyatigris aki legszívesebben körbevizelné ilyenkor a gyerekét, hogy senki nem merje közelíteni – Hogy mit mondott egész pontosan neked az Andi néni?
– Ki volt engedve a hajam az udvaron. Rám üvöltött (csak mint rendesen), és azt kérdezte:
“Neked miért nincs összekötve a hajad? (ez a mániája, de tényleg, noha az övé folyton kiengedve van…) Azt hiszed, hogy szép vagy kiengedett hajjal? Pedig nagyon NEM!” (ezt olyan gúnyos hanggal mondta, ahogy a tanár adta elő neki)
Az első felindulásomban elterveztem, hogy reggel berúgom az ajtót és kihívom a hóra, hogy legépeljük ezt a dolgot. Aztán átgondoltam, főként mert a gyerek könyörgött, hogy szóba se hozzam a tanárnak, mert akkor őt fogja kínozni egész évben. (Felfogják ám a következményeket sajnos, ezért inkább kussolnak)
Szóval úgy gondoltam mégsem rúgom rá, de ha még beszélni sem tudok vele, mert a lányom nem engedi, akkor mi a répa lesz? Azt fogja hinni, hogy nyugodtan nyirbálhatja az amúgy is önértékelési zavarokkal küzdő kiskamaszok lelkét. Igazából megoldotta az élet, mert az addig Istenként tisztelt tanár, rohadt nagyot zuhant a gyerekem szemébe, le egészen tengerszint alá. Elmagyaráztam neki, hogy milyen típusú emberek zabálják az energiát az ilyen ocsmány cikizéssel másoktól, és tudja, hogy ez itt és most így történt. Energiát zabáltak tőle. A fájdalmából, félelméből, zavartságából szívott magának.
Már több mint egy éve kérdezgetem mikor vihetem el végre ebből a nyomorult intézményből, amire a válasz még mindig : “még bírom anya…” . Az Ő döntése kell, hogy legyen, az ő élete. A barátai egyenlőre még ott tartják, és én nap mint nap betolom azon a kapun, ami mögött eltűnve terrorkodhatnak rajta az elszürkült életű emberek, akik abból nyerik az életerejüket, hogy kisgyerekeket aláznak.
Hova még?
Mindazonáltal a második kérdés is érdekes ezen a feladatlapon nem? Olyan alternatíva nincs is rajta, hogy egyiket sem…
Sírásig jó tanári beírások az ellenőrzőkben, és néhol a szülő is tollat ragadott
Szerző: Gini Papp -Zacc
(kép forrása: propeller.hu)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: