Nem messze élt egy idős hölgy. A férje már öt éve meghalt, lánya pedig férjével és két gyermekével ment el egy tragikus autóbalesetben, éppen két éve.
Mikor jöttem az iskolából, az ajtaján láttam egy cédulát amire az volt írva : ”Elvesztettem 500 forintot, aki megtalálja-hozza vissza legyen szíves a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni”.
Kivettem a tárcámból egy ötszázast és felmentem az ötödik emeletre.
Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
”Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.”
(illusztráció)
Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike igy szólt: ”Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam.”
Az öreg hölgy állt és könnyek hullottak a szeméből.
Vannak emberek akiben még maradt jóság és együttérzés. Ez ad erőt a következő naphoz!
Kattints ide, és nézd meg milyen fontos dologra világítottak rá ezek a gyerekek!
Régi történet ez, mely az interneten kering évek óta, de tudjátok, nap mint nap megtörténik hasonló “csoda” az emberekkel. Néha csak egy kezdeményezés hiányzik. Miért ne tehetnénk meg egy-egy rászoruló embertársunkkal hasonlót időnként, nem igaz?
Nem is az érték számít igazán, hanem az együttérzés, törődés, és egy meleg ölelés…
Az “Emberségből jeles” című sorozatomban is találsz erre példákat, kattints ide érte!
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: