Időutazás: Gyermekkori önmagukkal találkozhattak

Igazán hatott rám ez a kisfilm, olyan övön aluli érzés volt a csattanója. A perui Arti cég (gyerekjátékokat forgalmaznak) egy remek kísérletet végzett. Öt vállalkozó szellemű felnőttet ültetett be egy időutazásra invitáló gép elé. Azt ígérték nekik, hogy a felmérés végén, gyermekkori önmagukkal találkozhatnak…

Az öt önkéntes 10 kérdésre válaszolt, ez alapján ígérte a cég, hogy megmutatja hogyan is néztek ki gyermekkorukban. Időutazást ígértek, ami elméletileg meg is valósult. A film végén kiderül, hogy ehhez tulajdonképpen semmilyen gépre nincs szükség, a megoldás végtelenül egyszerű ugyanis.

1. Hány éves vagy?
2. Naponta hány órát töltesz a munkahelyeden?
3. Gyerekkorodban kifelé vagy befelé forduló személyiség (extrovertált vagy introvertált) voltál?
4. Mikor nevettél utoljára valami butaságon?
5. Gyerekkorodban általában hol szerettél elbújni?
6. Szerettél ugrálni az ágyon?
7. Mikor a szüleid hazajöttek a munkából, mennyit játszottak veled?
8. Emlékszel olyan dolgokra, amiket csodáltál a szüleidben?
9. Sokat játszottál gyerekkorodban?
10. Milyen beceneved volt gyerekként?

Így hálozzák be a mini nők a férfiakat – szívmelengető kísérlet ITT!

A résztvevők nyíltan válaszoltak a kérdésekre. A szemüveges férfi félszeg mosollyal vallotta be, hogy Duci volt a beceneve, amit akkor nem vett fel annyira, és hogy imádta amikor lepedőre feküdt, szülei pedig annak két végét fogva lóbálták, mintha hintaágyban feküdne. A fekete hajú hölgy pedig azt mondta, hogy szülei sosem játszottak vele, és az ágy alatt volt kedvenc búvóhelye. Az idősebb férfi már nem is emlékezett rá, mikor nevetett utoljára butaságon, de arra igen, hogy a garázsban szeretett elbújni. 

Elgondolkodó arcukból ítélve, valóban mélyre nyúltak magukban a válszokért, miközben a gépies hang kérdezgette őket. 
A kérdéskör végeztével azt tudakolta, felkészültek-e arra, hogy találkozzanak gyermekkori énjükkel. Az igenlő válasz után saját gyermekeik léptek elő, mintha szüleik miniatűr változatai lennének, főként mert ruhájuk is ugyanolyan volt, mint amit ők viseltek a kísérlet alkalmával.

A gyerekjáték forgalmazó cég végül jó tanácsokkal lát el bennünket filmjében. Például: ha játszunk gyermekünkkel, ne “felülről” utasítsuk, hanem egy magasságba kerülve kommunikáljunk vele. Üljünk le mellé, hajoljunk le hozzá, ne szidjuk meg ha összekoszol játék közben bennünket, inkább menjünk bele ebbe a játékba is, és maszatoljuk össze őt mi is. 

Tanulság tehát: a valódi időutazáshoz – és találkozáshoz gyermekkori énünkkel -, nem kell időgép, éppen elég, ha saját gyermekünkkel játszunk, emlékezve arra mit szerettünk mi annak idején, és mit hiányoltunk szüleink részéről. Hagyjuk el gátlásainkat, engedjük meg magunknak, hogy a pillanatban legyünk, nyomasztó gondok nélkül éppen úgy, mint gyermekkorunkban. Hozzuk elő azt a kisgyereket, aki még mindig ott várakozik bennünk, hogy felszabadultan játszhasson.

A 2 részes vállalhatatlan gyerekjátékokat IDE kattintva érheted el!

Szerző: Gini Papp – Zacc